Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Standeisky Éva: Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében

Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében 237 az anyai ősök közül - édesanyját Madarász Etelkának hívták - pedig valamennyi Madarászt felsorolt, akiknek köze volt akár politikusként (Madarász József és Madarász László), akár festőművészként (Madarász Viktor) az 1848-1849. évi forradalomhoz és önvédelmi háborúhoz. Agyúkészítő Gorzót is talált, akinek történelmi jelentőségét Gábor Áronéhoz hasonlította. 1945 után büszkélkedett unokatestvérével, Madarász Györggyel, akit koráb­ban nemhogy nem emlegetett, hanem legszívesebben még az emlékezetéből is kitörölt volna. Madarász 1919-ben feladta a kommünt szidó tiszttársait a diktatú­ra politikai rendőrségének, és közülük egyik életével fizetett szabadszáj úságáért és állítólagos szervezkedéséért. A Tanácsköztársaság után életfogytiglani fegy­házra ítélt rokon fogolycserével a Szovjetunióba került, majd Franciaországba ment. B. G. N. a kommün konjunktúrája idején sem ment sokra a család jó hír­nevét korábban beárnyékoló rokonnal, Madarász ugyanis bezárkózott a jelenbe, és minden múltba vezető szálat elvágott, így a kommunista propaganda számára érdektelenné vált. Származására kitért abban a - talán családjának, esetleg saját magának, vagy az utókornak szánt - életösszegzésben is, amelyet 1958-ban készített: „Osztályidegen vagyok-e én? És ha az lennék, 1918 és 1958 közötti tetteim sem­mi érdemet, semmi méltánylást nem jelentenek? Felelni nem az én kötelessé­gem" 13 - írta ekkor keserűen. VARIÁCIÓK A POLITIKAI SZEREPLÉSRE A Horthy-korszakban egyértelműen hátránynak számított az 1918—1919-es múlt, 1945 után viszont hivatkozni lehetett rá. B. G. N. 1945 előtt írt önéletrajzaiból kihagyta az 1918 őszétől 1919 nyaráig terjedő hónapokat. A 2. világháború után éppen ellenkezőleg cselekedett, és kiemelte a forradalmak alatti politikai és köz­életi szerepvállalását. Önéletrajzaiban ekkor már nem egyszer idézte az őt a ta­nárságtól 1920-ban eltiltó fegyelmi döntés következő passzusát: agitációs be­szédeiben olyasmiket mondott, mint például: »Négyszáz esztendőn keresztül ha­zugságot hirdettünk az iskolában és a szószéken.«" E kijelentés igencsak beleil­lett az 1945 utáni politikai-ideológiai fősodorba. Ekkori életrajzaiban hangsúlyoz­ta, hogy az ő hatékony közbenjárásával sikerült megvédeni a polgári értékeket. Ez felelt meg párthovatartozásának, de illett életfelfogásához, világnézetéhez is. A 2. világháború befejezését közvetlenül követő években írt életleírásában elhallgatta, hogy 1918-ban a szociáldemokrata párt képviseletében lett nemzeti tanácsi, majd direktóriumi elnök. B. G. N. 1945-ben a polgárság politikai érdek­képviseletét vállalta fel, és nem akarta, hogy politikai szélkakasnak tartsák. A kommunista hatalomátvétel után azonban, főként az 1950-es évek második felétől kezdve - amikor már polgári demokratának lenni egyértelműen hátránynak számí­13 Bilkei, 1958. 20. p.

Next

/
Thumbnails
Contents