Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Standeisky Éva: Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében

238 Személyes idő - történelmi idő Standeisky Eva tott - munkásmozgalmi múltját emelte ki. Egyik önéletrajzában azt állította, hogy 1929-ig tagja volt a szociáldemokrata pártnak, amit kétkedéssel kell fogadnunk. A legendák világába tartozik, hogy a Felvidék visszafoglalásakor a harcoló csapatokat vezette. A magántörténelem-szépítés motivációja érthető, hiszen a munkásmozgalom, a Tanácsköztársaság ezekben az években lett a pártállami történetírás kiemelt fejezete, miközben szinte minden, ami a polgársággal összefüggött, pejoratív jelentést kapott. A Polgári Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt kikerült a hivatalos történetírás figyelemköréből, és a demokratikus polgári hagyományok leértékelődtek, elfelejtődtek. Nem lett volna észszerű, sőt kárára válhatott volna, ha B. G. N. az 1950-es években készített önéletrajzaiban a polgári pártokban kifejtett tevékenységére hivatkozott volna. Nemzeti bizottsági elnökségét, képviselőségét elsősorban azokban az önéletrajzaiban emlegette, amelyekben az őt ért - legtöbbször gazdasági - sérelmek ellen tiltakozott, vagy az ellene indított gazdasági peres eljárásokban védte magát. Nem mulasztotta el megemlíteni az ismert kommunista Házi Árpádhoz fűződő jó kapcsolatát, aki Pest megyei alispán volt, amikor ő a Pest Megyei Nemzeti Bizottság társelnökeként tevékenykedett. Az 1950-es évek elejéről keletkezett önéletrajzaiból tudható, hogy B. G. N. Révai József tanácsára választotta 1945-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai közül a Magyar Kommunista Párt helyett a Polgári Demokrata Pártot. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy kriptokommunista lett volna, ugyanis 1945 nyarán a népfrontot működtető kommunistáknak szükségük volt polgári demokratapárti közszereplőkre, és a nemzeti bizottságokban, valamint az igazoló bizottságokban e párt képviselőit illette az egyik hely, hiányuk a politikai konstrukció működőképességét veszélyeztette volna. Ezért, ha kellett, segítettek a társpárt megszervezésében. Az ipari vállalatot működtető, (dzsentri)polgárként gondolkodó B. G. N. természetes közegére lelt a Polgári Demokrata Pártban, amelyet akkor sem hagyott el, amikor a párt a kommunista manipulációk következtében elvesztette legkiválóbb személyiségeit. Ragaszkodásának nem elvtelenség, hanem a pártpolitikai csatározások iránti közömbösség lehetett az egyik oka. A másik ok pedig az volt, hogy igencsak kedvére való volt a politikus szerep, amelyet nem akart elveszíteni. B. G. N. nem látott lényegi különbséget az egyes koalíciós pártok politikai vonala között. A szervezés viszont életeleme volt, és erre a megkisebbedett Polgári Demokrata Párt, illetve a Magyar Radikális Párt is lehetőséget adott. Leginkább 1945 és 1948 között volt szinkronban korával. Erre utal ebben a négy évben keletkezett autobiográfiáinak elégedett hangvétele is. Nézeteiről a legtöbbet abból a kérdőívből tudhatunk meg, amelyet akkor töltött ki, amikor felvételét kérte a szabadkőművesek közé. „Római katolikus vallásban születtem. Néhány évig a premontrei rend tagja voltam. Kiléptem. Áttértem a református vallásra. A vallásokat tisztelem. ... Fiatalabb koromban szocialista elveket vallottam. Ma nem vagyok a marxizmus feltétlen híve, de vallom, hogy a polgári társadalomnak erősen szocialisztikusnak kell lennie. Politikai és egyéb beszéde-