Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához

Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos ... 21 való megszaporodásában látja.

30 Az „én" és a köré szerveződő „saját idő" tehát a legfontosabb szervező instanciává vált. Visszatérve azonban a korábbi szálhoz: az Annales és a nouvelle histoiretörténészek az idő fogalmának problematizálása tárgyában véghezvitt kísérletei, újításai rendkívül nagy hatást gyakoroltak Michael Foucault-ra, aki kérdezésének filozófiai irányultsága és tétje okán - amint Takács Ádám írja - „képes elkerülni egy bizonyos szaktudományos naivitást, mely a jelen és a múlt viszonyának kérdéséhen vagy pszichológiai tényezők jelentőségének szempontjából még az Annales képviselőit is jellemzi."

31 Ezt a beállítódást A tudás archeológiája című munkájának bevezető soraiban fejti ki: azzal, hogy az értelmezés céljának függvényében a történettudomány - a dokumentumhoz való megváltoztatott viszonya során - „átszerkeszti, szétdarabolja, szétosztja, elrendezi, szintekre tagolja, sorozatokat állit fel",

32 azaz különböző forrásokból rendet szerkeszt, egymásutániságot állapít meg, az adatokat intervallumok közé szorítja, észrevétlenül kivágja, kiszakítja és kiszabadítja a korábban lineárisnak tételezett, folytonos történeti időből e szakaszokat. Míg a társdiszciplínák - amelyek nevükben hordozzák a vizsgált tárgy történeti aspektusát (így például eszme-, tudomány-, filozófia-, gondolkodástörténet), ám gyakran a történész látószögén kívül kerülnek - figyelme a korszakokról a törésjelenségekre tevődött át, addig a történeti szaktudomány némi lemaradást mutat az idő értése tekintetében, noha - sürgeti Foucault - egyre inkább a „folytonossághiányt" idiscontinuité) kell a történeti elemzés alapelemévé tenni. ,^4 történeti tudományok a folytonosságból a nem-folytonosságfelé haladnak"

33 ami a „különféle egymás mellett létező, egymásra következő, egymást átfedő, egymást keresztező, egyetlen lineáris sémára nem redukálható sorozatok individualizálódását hozta magával. így történt, hogy az ész folytonos kronológiája helyett ... több időskála jelent meg"

34 (Kiemelés tőlem. K. H. Zs.) Míg Foucault - Georges Canguilhem nyomán - arról szól, hogy a tudománytörténetben megkülönböztetik annak mikro- és makroszkopikus szintjeit, felvillantja azt, amit esetünkben a fentebb szóvá tett termékeny kérdezés lehetőségeként kell számon tartanunk. „Ezeken a szinteken az események és következményeik nem egyformán oszlanak el: annyira nem, hogy ... nem írhatók le ugyanúgy egyik vagy a másik szinten. Nem ugyanazt a történetet mondjuk el az egyik vagy a másik szinten."

35 (Kiemelés tőlem. K. H. Zs.) A dokumentum meg31 Takács Ádám: Történeti megismerés és történeti tudás Michel Foucault-nál. In: A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. A „Történelem - Társadalomtudományok" konferencia anyagai. Szerk. Szekeres András. Bp., 2002. 24. p. (Atelier füzetek; 3.) 32 Foucault, Michel: A tudás archeológiája. Szerk. Miklós Tamás; ford., jegyz. összeáll. Perczel István. Bp., 2001. (továbbiakban: Foucault, 2001.) 12. p. (Kísértések) 33 Foucault, 2001. 11. p. 34 Foucault, 2001. 14. p. 35 Foucault, 2001.9. p.