Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához
20 Személyes idő - történelmi idő K. Horváth Zsolt meg kell figyelnünk - mondja Ricoeuer Husserl előadásairól irt értelmezése hogy a fenomenológus nem tudja megkerülni... egy bizonyos homonímia elfogadását a »tudatlefolyás« és a »világ idejének objektív lefolyása« között". 25 Ezzel azonban, bocsájtja előre Ricoeur, mint az időről való valamennyi filozófiai gondolkodás, ez is aporetikus helyzetben marad. Voltaképpen nincs egyszerű, tiszta és egyértelmű időtapasztalat, a temporalitás létmódja maga aporetikus. Az európai gondolkodásban benne van egyfelől az ágostoni „lélek idejének", másfelől az arisztotelészi „világ idejének" eltérő tradíciója: az apóriát tehát nem feloldani kell, mivel lehetetlen, hanem megkísérelni valahogyan termékennyé tenni azt a gondolkodás számára. Világos persze, hogy az egyes társadalomtudományok esetében nehézkes, sőt lehetetlen tisztán filozófiai megalapozású gondolatokkal alátámasztani egy vizsgálatot. Ismertes, hogy a filozófiai problémák csak igen megkésve, hangsúlyaikban, kifejtésükben jelentősen módosulva kerülnek át az empirikus társadalomtudományos gondolkodásba. Az idő fogalmának újraértése az 1960-as és az 1970-es évektől több, egymással párhuzamos, sőt gyakran semmilyen explicit módon kimutatható kapcsolat nélkül. Husserl - és kisebb részben Henri Bergson hatása a szociológus Alfred Schützre,-6 majd Schütz hatása a Berger - Luckmann szerzőpáros tudásszociológiai értekezésére vitathatatlan." Az 1970-es és az 1980-as évektől a szociológiában is - főként az élettörténeti kutatások nyomán - egyre nagyobb igény nyílik az idő dekomponálására, az élettörténet elgondolására a nagyobb szociológiai szekvenciák alatt. Legyen elég itt a Daniel Bertaux, Franco Ferrarotti, Martin Kohli nevével jellemezhető vonulatra utalnom. 28 Episztemológiai beállítódásuk nagy hátránya azonban, hogy benne maradnak az objektív/szubjektív oszcillációban, és nem dolgoznak ki valóban sajátos - az életút percepciójából kiinduló - időfelfogást. A legradikálisabb talán Kohli, aki bevezeti a - szintén husserli hatást mutató - „saját idő" fogalmát, és ennek az idősíknak a függvényében rendezi el ez ennél nagyobb léptékű problémákat. Vélekedése szerint ezt az legitimálja, hogy a „modern ember fejlődéstörténeti elképzeléseiben az élet mintegy az én által és az én köré szerveződik"," és ennek legmarkánsabb bizonyítékát az önéletrajzszerű írások a modernitás kezdetétől " 5 Ricoeur, Paul: Temps et récit. Tom. 3. Le temps raconté. Paris, 1985. 45. p. " 6 Lásd Schütz, Alfred: Husserl és reám tett hatása. In: A fenomenológia a társadalomtudományokban. Szerk. Hernádi Miklós. Bp., 1984. 91-95. p. 27 Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Ford. Tonika Miklós. Bp., 1998. 256 p. (Jószöveg hiánypótló) 28 A talán legtöbbet citált kötet: Biography and Society. The Life History Approach in the Social Sciences. Ed. Daniel Bertaux. London, 1981. 309 p. (Sage studies in International sociology; 23.) Benne - többek között - Ferrarotti, Kohli tanulmányaival. Lásd még Ferrarotti, Franco: Storia e storie di vita. Roma-Bari, 1981. 157 p.; Kohli, Martin: Társadalmi idő és egyéni idö. Az életút a modern társadalom szerkezetváltozásában. In: Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Vál. Gellériné Lázár Márta; ford. Bcrényi Gábor et al. Bp., 1990. (továbbiakban: Kohli, 1990.) 175-212. p. (Hermész könyvek) 29 Kohli, 1990. 179. p.
