Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között
196 Személyes idő - történelmi idő Knézy Judit lalkozási csoportként elkülönülni. A volt nagygazdák igyekeztek gépre kerülni, a magtárba, az állattenyésztésbe, míg a cselédeknek megmaradt a kézimunka, mint erről a legtöbb termelőszövetkezet történeti munka és az újabban készült falumonográfia beszámolt. Kizárólag vitás esetekben használták a parasztgazdák a „koszos cseléd", „gyütt-ment" jelzőt. A Romániából jötteket románnak, a Felvidékről érkezetteket szlováknak titulálták, olykor szemben is éreztetve, hogy ők nem régi lakosai a helységnek. Ezt az érintettek természetesen kirekesztésként éltek meg. Akadtak példák arra is, hogy nehéz esetekben miként vált eggyé a különböző eredetű csoportokból álló közösség. A hatalom 1946-tól kezdve fokozatosan igyekezett minden vallási, majd egyáltalán nem pártalapon szerveződő csoportot - egyesületet, klubot, kört, szövetkezetet, társulatot - megszüntetni. Rendszeresen összeírták először a németeket, majd az értelmiségieket, iparosokat, géppel rendelkezőket stb. Az iparosok egyesületei is megszűntek, és miután tagjaik többségének iparengedélyét visszavonták, azok elköltöztek. Úgy tűnt, mintha mindent meg akartak volna szűntetni, ami egy közösség arculatát jelentette, és helyettük felülről szervezett, sematikus arcú intézményekkel igyekeztek azokat pótolni. Mégis az iskola, talán további jó hagyományainak köszönhetően, egyik bázisa lett a helyi kezdeményezéseknek, és olyan közösségi alkalmak megrendezésének, mint az évnyitó, az évzáró, a farsang, a különböző sport- és kulturális események. A hagyományok továbbvitele abban is megmutatkozott, hogy az emberek komolyan vették a rokoni és a szomszédsági kapcsolatokat, és így egyegy iskolai eseményen szinte a falu egész lakossága megjelent. Ennek egyik oka az is lehetett, hogy lényeges kérdéssé vált a gyermekek boldogulása, továbbtanulása. A falu bizalmát élvező tanárok és más értelmiségiek szerepe, de felelőssége is megnövekedett. Ahol korábban is egészséges szellemű közösség volt, és még éltek azok a személyek, akikben megbízott a falvak népe, és akik képesek voltak mozgósítani az embereket, ott 1945 után is - a beköltöztetések, kuláklisták, kitelepítések és a községek életébe való erőszakos beavatkozások ellenére könnyebb volt a lakosság összetartozásának tudatát megőrizni, az értékeket képviselni és terjeszteni - olykor rejtve is -, mint máshol. Ezt mutatják az 1950-es évektől az állam által kezdeményezett, esetenként megtűrt kulturális mozgalmak eredményei: néptáncgyüjtés, 41 a népi együttesek, kórusok alakítása, a falumonográfiák elkészíttetése, 4 ^ a helynévgyűjtés, az 1960-as évektől az önkéntes nyelvjárási és néprajzi gyűjtőpályázatok meghirdetése, majd a honismereti és a krónikaíró mozgalom. 43 Nem lebecsülendő azoknak az ifjú tanároknak a szerepe, 41 Morvay Péter - Pesovár Ernő: Somogyi táncok. Bp., 1954. 42 A Rippl-Rónai Múzeum Néprajzi Adattárában találhatók meg ezek, az 1954-ben írt községtörténeti munkák, csaknem minden községről. Van közöttük olyan, amelyiknek terjedelme néhány oldal, de vannak monográfia méretűek is. 43 A somogyi helynevekről lásd: Somogy megye helynevei. Közzétette Balogh Lajos et al; szerk. Papp László, Végh József. Kaposvár, 1974. 1174 p. A honismereti mozgalom eseményeiről 1970-től a Somogyi Honismereti Híradó, 1990 után pedig a Somogyi Honismeret számolt és számol be rendszeresen.
