Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között 197 akik az 1950-es évek körül igyekeztek a helyi közösségek tagjai lenni, és akik között számos, „népből jött" értelmiségi volt. Ők nehéz helyzetben voltak a termelőszövetkezetek szervezésekor, hiszen sok esetben szüleiket az ő érvényesülésük megakadályozásával fenyegették meg, vagy riogatták, hogy a határsávba helyezik el tanárnak őket, és így évekig nem találkozhatnak velük azok a szülők, akik nem lépnek be a közösbe. Ugyanakkor sokuknak személyesen is részt kellett venniük ebben a tsz-szervezés munkájában. A fontos közös munkák és az ünnepek alkalmával a falu népe meghívta és elvárta a tanárokat, akik részt vettek a lakodalmon, a szüreten, a disznóölésen, a tollfosztáson, a kukoricafosztáson is, de kénytelenek voltak kerülni az egyházi rendezvényeket. SZÜLŐI SZÁNDÉKOK MEGVÁLTOZÁSA GYERMEKEIK JÖVŐJÉT ILLETŐEN - ÖNFELÁLDOZÓ SEGÍTSÉG AZ UTÓDOKNAK ERŐN FELÜL IS A 2. világháború előtt viszonylag kevés - főként a nehéz fizikai munkára alkalmatlan és a nagyon tehetséges - fiatal tanult úgy tovább, hogy azzal búcsút mondott a paraszti életnek. Az 1945 utáni erőltetett iparfejlesztés következtében a korábbinál több és tanultabb emberre volt szükség. 1950 után a paraszti élet nehezebbé válása, a magas adók, majd a közös gazdálkodás erőltetése miatt parasztszülők már nem akarták mindenáron otthon tartani gyermekeiket, mint korábban, hanem azt mondták: ,JNe legyenek gyermekeink parasztok, ne legyen olyan nehéz a sorsuk, mint a mienk"

44 A hatalom az erőltetett iparosítás miatt erőteljes propagandát fejtett ki a falusi gyermekek továbbtanulása érdekében. Sok fiatal nem látta biztosítva otthon a megélhetését, és azért továbbtanult, többet akart, mint amit otthon látott: ty

Akinek tehetsége van, menjen el"

45 - mondogatták szüleik, mások viszont bevallották: „Sokakat a pénz húz el"

46 Egyes szülők, akiket korábban szüleik nem engedtek tanulni, saját vágyaikat látták azzal beteljesülni, hogy gyermekeiket taníttathatták. Már 1961-ben úgy érzékelték Kéthelyen, hogy hosszabb távon alig lehet a fiatalabb generációra számítani, annyira igyekeznek elhagyni a falut: ,J\íost meg úgy vagyunk, mint a karvaly a csibékkel, csak a kotlós maradt meg, azaz az öregek."

41 A tanulásban egyfajta fokozatosság érvényesült: először általában csak szakmát tanultak a falusi fiatalok, később már érettségiztek is, egy részük felsőfokú végzettséget szerzett. Miután azonban a végzettségükkel otthon ritkán tudtak elhelyezkedni, vagy ingáztak vagy elköltöztek.

48 1970 után szükség volt képzett mezőgazdasági és gépész szakemberekre a melléküzemágakban, iparosokra a nagyobb falvakban és termelőszövetkezeti központokban, ekkor több fiatal hazatért, de jóval kevesebb, mint amennyi korábban eltávozott. A szülők, ha másutt dolgozó gyermekeiknek laMMgMA IV. 1009. sz. Kaposújlak, Kaposmérő. MMgMA IV. 889. sz. Felsőmocsolád, Ecseny. RRMNA 2128. sz. Zamárdi. NMEA 18.222. sz. Bertalan László gyűjtése a termelőszövetkezetek helyzetéről. MMgMA IV. 889., 890., 1003. sz. Ecseny, Felsőmocsolád, Somogyaszaló.