Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

Paraszti és cselédértékek, tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között 193 jellemezte. A 2. világháborús károk eltakarítása, a sokféle - a szovjet és a bolgár hadsereg, illetőleg a szerb partizánok által végrehajtott - rekvirálás, az adó, az időről-időre beköltöztetett lakosok ellátása mellett még adakoztak az éhező városi gyermekeknek, bányászoknak, és élelmet cseréltek ruhára a városlakókkal, továbbá felépítették lerombolt falujukat. Somogy nyugati felében, az ún. Margit-vonal mentén komoly háborús károkat szenvedett a falvak jelentős része.

31 Miközben gépeket, fogatokat igyekeztek beszerezni, próbáltak egymásnak segíteni, kísérleteztek új módszerekkel, szövetkezeteket hoztak létre, vagy fejlesztettek tovább, gyárakkal kötöttek szerződéseket különféle termények értékesítésére, és folytatni akarták a mezőgazdasági szakképzés kiterjesztését. A fogat és gép nélkül maradt falvak földjeit az első évben - igaz rendeletre, de - felszántották.

32 Az országos mezőgazdasági vásárokon régi parasztgazdák, de néhány újgazda is díjakat nyert állataival, főként a Kapós folyó menti falvakból.

33 Ezt az élniakarást, lendületet vette semmibe az állam eleinte a nagyon magas adók kiszabásával, a beszolgáltatás mértékének emelésével, majd a termelőszövetkezetek gyors mindenáron való szervezésével, illetve az erőltetett iparosítással.

34 Az új gazdák közül az ügyesebbje, akiknek volt gyakorlata többféle munka - állattartás, kapások, cukorrépa művelése - végzésében és megszervezésében, továbbá megfelelő számú munkaképes családtaggal rendelkezett, erőn felüli tempóval és összpontosítással igyekezett „saját földjét" megtartani, gazdálkodásában előrejutni és a beszolgáltatáshoz szükséges javakat megtermelni. A korábban állattartásban dolgozók általában könnyebben boldogultak. A paraszti példát látva építkezésükben is kifejezték, hogy az állattartásra helyezik a hangsúlyt, azaz míg a lakóházuk csak kicsiny és tömésfalu volt többnyire, az istállóhoz már mindenképpen megszerezték a téglát. A jól gazdálkodó, volt uradalmi alkalmazottak egy része már az uradalomban is „kiemelt" munkaerő volt, több feladatot látott el, és áttekintése volt a gazdálkodás egészéről. Akadtak egyszerű béresek is, akiknek sikerült előre jutniuk kicsiny földjük munkálásában. Igaz, hogy az adószedők inkább csak a gazdag parasztokat sanyargatták, és kényszerítették őket erőn felüli beszolgáltatásra, a cselédeket nem. Utóbbiak közül viszont voltak, Kanyar József: Az újgazdák helyzete Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra, 1945-1949. In: Somogy megye múltjából, 1972. Szerk. Uő. Kaposvár, 1972. (továbbiakban: Kanyar, 1972.) 263-284. p. (Levéltári évkönyv; 3.); Szántó László: A somogyi összegezés kaposvári vitája. Forrásközlés. = Agrártörténeti Szemle, 1995. 1-4 sz. (továbbiakban: Szántó, 1995.) 353-370. p. 31 Gyenes László: Somogy, Bp., 1988. 158. p. (Magyarország megyéi; 19.) 32 Somogy Megyei Levéltár Felsö-Mocsolád körjegyzőség iratai; Csökölyi körjegyzőség iratai; Kaposmérői körjegyzőség iratai. 33 Kanyar, 1972. 272. p.; Szántó, 1995. 353-360. p. 34 Szántó, 1995. 353-437. p.; Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a 20. század második felében. Bp., 2001. 189-212. p. (Osiris tankönyvek); Varga Zsuzsanna: Az Agrarium 1945-től napjainkig. In: Agrárvilág Magyarországon, 1848-2002. írták Estók János et al.; szerk. Estók János. Bp., 2003. 261-331. p.