Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

194 Személyes idő - történelmi idő Knézy Judit akik túlteljesítették a beszolgáltatási kötelezettségeiket, és ezért oklevelet kaptak. Az új gazdák is a juttatott, megszerzett vagyonuk védelmére, megtartására, és gyarapítására törekedtek, mint a parasztok. Viszont a termelőszövetkezetekbe történő bekényszerítés után már egyiküknek sem kellett törődnie birtoka védelmével, mert nem a sajátjukban dolgoztak. Ennek megfelelően a munka intenzitása és minősége sem maradt a régi. Ehhez hozzájárult a szervezetlenség, az anyag- és a géphiány, valamint a rossz fizetés. Ezért legfeljebb arra törekedtek, hogy olyan munkakörben kerüljenek, ahol viszonylag jól keresnek, és az ún. munkaegységeik számát igyekeztek gyarapítani. A mezőgazdaságban maradt, ún. régi gazdák arra törekedtek, hogy családjukat a szőlőjükben termelt javakkal ellássák, mivel a szőlőterületüket nem kellett bevinniük a közös gazdaságban. Különösen a beszolgáltatási időszakban nyílt tág tere a parasztasszonyok leleményességének és áldozatkészségének. Gyümölcscsel, zöldséggel, főzelékfélével, esetleg tejtermékkel, vászonnal, használt ruhával - amit nem vittek el adó címén - piacoztak, gyakran távoli városokba is eljárva. A rossz vonatközlekedés miatt gyakran a zsúfolt szerelvények lépcsőjére szorultak, így Csurgóról Dombóvárra jártak, mivel Kaposvárt ellátták a környékbeli falvak. Az árujukat piacos kosarakban lekötve csomagként adták fel a vonatra, majd azokat a célállomáson kiváltották. Lakóhelyükön és környékükön - ismerős terepen - a tiltás ellenére bort is árusítottak. A Dráva mentén dohány árusításával, csempészésével sokan foglalkoztak. Amíg a tehenet is el nem vitték, a tejet és tejterméket is pénzzé tették, hogy kenyeret tudjanak venni, mert gabonából sokszor csak a vetőmagot hagyták meg. A FALUSI KÖZÖSSÉG ÖSSZETARTÓ EREJE, DE CSOPORTTUDAT ÉS KIREKESZTÉS IS Hiába alakult át a falusi társadalom minden korábbinál jobban, és hiába beszéltek a kortársak a „parasztság" megszűnéséről, a tudatukban még ott éltek a paraszti mozgatóerők - helyenként illúziók -, amelyek 1945 előtti időkből hagyományozódtak tovább. Nem egyszerre történt az elszakadás a falutól, az ismert környezettől. A falujukat elhagyók, vagy ingázni eljárók eleinte nem tartották végleges megoldásnak a szülőhelyükről történt elmozdulásukat. Eleinte, az 1950-es években egy-egy fiatal ment el a családból „pénzt keresni az adó kifizetésére"

25 vagy megélhetésére, továbbra is részt vettek olyan, nagyfontosságú közös munkákban, mint a betakarítás, a szüret, a kapálás, a disznóölés, a tollfosztás, és az építkezések, mivel odatartozóknak érezték magukat. A falu szokásrendjéhez hozzátartozott az egymás kölcsönös segítésének rendszere rokonok és szomszédok között, és főként a családi ünnepek megtartása a nagyobb közösségben.

36 A beköltözések száma is jelentősen megnőtt egyes helységekben, és az elMMgMAIV. 889., 890., 999., 1001., 1003., 1006. sz.; RRMNA 1334., 1335. sz. MMgMA IV. 889., 1003. sz. Felsőmocsolád, 1000. sz. Almamellék és környéke, 1010. sz. Mesztegnyő, 999. sz. Csurgónagymarton, 1001. sz. Csurgó-Csente, 1006. sz. Porrog. Saját gyűjtések az 1998-2002. években.