Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához
Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos ... 19 mázta meg Raymond Áron, hanem 1938-ban elkészült - és erősen a német filozófia és Edmund Husserl hatását mutató - doktori értekezésében. 20 Ez a hatás nem a véletlen műve volt. Ahhoz hogy megértsük ennek a monolit, reálisként elfogadott idő - ha nem is borges-i cáfolatát -, de ideiglenes „félretételét", Edmund Husserl Előadások a belső időtudat fenomenológiájához című értekezéséhez kell fordulnunk. Az eddigiekhez képest már az elnevezés is meglepő: „belső időtudat"-ról beszél, ami nem „valaminek a tudata" formulájaként, hanem „a tudatlefolyás immanens ideje"-ként ért. Husserl az 1. §-ban kizárja az „objektív idő" létét a fenomenológiai vizsgálódások köréből, tehát nem az objektív idő létét zárja ki, mindössze a fenomenológiai értekezés köréből száműzi azt: „Objektív tekintetben minden élménynek, mint ahogyan minden reális létnek és létmozzanatnak is meglehet a helye az egyetlen objektív időben - így az időészlelés élményének és magának az időképzetnek is. Vizsgálódás tárgyául szolgálhat egy élmény - akár egy időkonstituáló élmény - objektív ideje is. Továbbá érdekes lehet az a kísérlet is, amely azt próbálja megállapítani, hogy az az idő, amely az időtudatban mint objektív tételeztetik, milyen viszonyban áll a valóságos objektív idővel, hogy vajon az időintei~vallumokra vonatkozó becslések megfelelnek-e az objektív valóságos időintervallumoknak vagy miként térnek el azoktól.'" Másképpen fogalmazva: az egyéni időtudatban végbement változások miként viszonyulnak az objektív időhöz, amelynek idejét, a kronológiák és az egyre egységesedő naptárak, kalendáriumok kanonizálják, ugyanakkor a történeti időben végbement jelenségek, események vagy folyamatok hogyan képződnek meg az egyéni időtudatban. „Az időfelfogások - írja Husserl -, azok az élmények, melyekben az objektív értelemben vett idői megjelenik, fenomenológiai adatok.""' Tehát nem az a kérdés, hogy milyen viszonyt állíthatunk föl az időtudat és az objektív idő között, „mivel a megélt most nem része az objektív idő egy darabja",~ hanem azt nézzük, hogy a tudatlefolyás - például a valakihez hozzárendelt tudat - immanens idejében az objektív idői hogyan jelenik meg.. „A fenomenológiai analízis révén az objektív időből semmit sem találunk meg" 24 Persze Husserlnél a kérdés kifejtése során jóval összetettebb: megjelenik az „ősbenyomás", a „retenció", a „visszaemlékezés", és ezek vetületében tárgyalja az emlékanyag módosulását. ,Jvíindenesetre Áron, Raymond: Introduction á la philosophie de l'histoire. Essai sur les limites de l'objectivité historique. Nouv. ed., rev. et annotée. Par Sylvie Mesure. Paris, 1986. X, 521 p. (Bibliothéque des sciences humaines) Episztemológiájának kivonata megtalálható: Vő: Lecons sur l'histoire. Cours du Collége de France. Etablissement du texte, presentation et notes par Sylvie Mesure. Paris, 1989. 601 p. (Le livre de poche. Biblio Essais; 4136.) 21 Husserl, Edmund: 1905-ös előadások a belső időtudatról. In: Előadások az időről. Szerk. Miklós Tamás; ford. Sajó Sándor, Ullmann Tamás. Bp., 2002. (továbbiakban: Husserl, 2002.) 14. p. 22 Husserl, 2002. 16. p. 2Í Uo. 24 Uo.
