Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között 187 történt szervezés, ott esetenként keveredtek e korszakok történései az emlékezetben. A visszaemlékezések pontosítására átnéztem több község iratait és korábbi leírásokat is, hogy összevethessem az egymásnak ellentmondó adatokat. Az események, életmódváltozások mozzanatainak datálásában fontos segítséget nyújtottak azok a falvakból elköltözött személyek, akikben rendszeres hazajáróként alkalomról-alkalomra jobban tudatosodtak a változások, mint a helyben maradtak gondolkodásában. A kutatás során kénytelen voltam foglalkozni a falvakba betelepedett új gazdák kérdésével, köztük a volt uradalmi cselédek helyzetével. Kirajzolódott, hogy a parasztihoz hasonló értékrendjük kutatása figyelmet érdemel. Az új gazdák tevékenységéről, gondjairól megjelent munkákban és az általam gyűjtött visszaemlékezésekben számos elmarasztaló megállapítás hangzott el. Ezeket elsősorban a kívülállók - hatósági emberek és a jól gazdálkodó gazdák - mondták el, de esetenként azok a volt cselédek is, akiknek sikerült megbirkóznia a nehézségekkel, és „önálló parasztként" éltek a kollektivizálásig. Egyik ilyen gond volt már » maga a félelem, hiszen 1919. évi tapasztalataik alapján többen nem mertek földet igényelni, mert féltek, hogy visszajönnek az eredeti birtokosok, és ezért sokan kint maradtak a volt majorokban és elszegődtek állami gazdaságokba, vagy az erdőgazdasághoz.

9 Mások egy-egy megbízható volt cseléd vezetésével közösen szerettek volna gazdálkodni, mint a Szentlőrinchez tartozó Keresztespusztán, de erővel végrehajtották náluk a földosztást. A Csokonyavisonta melletti Alexandra-pusztáról (ma: Alexanderpuszta) a következőket olvashatjuk: háromszor is neki kellett rugaszkodni a földosztásnak, mire minden új gazda belenyugodott a szerencséjébe".

10 Sokan kifogásolták a szakértelem hiányát: „Többen rosszul szántottak, mert nem tudták beállítani az ekét. Nem tudták szalmával, szénával, kukoricaszárral jól megrakni a szekeret. Márta bácsi első alkalommal úgy vetette el a gabonáját, hogy a vetőgép egyik fele zárva volt. A sávos vetés miatt hosszú ideig hallgatnia kellett a megjegyzéseket "

n E hiányosságok később már anekdotaszerü megformálásban éltek tovább, és talán már alig volt közük az egykori valósághoz. A falucsúfolókhoz hasonlóan a butaságot, a hozzá nem értést, tájékozatlanságot gúnyolták ki. Hamarosan felváltották ezeket az új gazdákról szóló történeteket az ostoba, a vezetéshez és a gazdálkodáshoz nem értő tszelnököket, párttitkárokat begyűjtési „szakembereket" kigúnyoló történetek, mint 9 Csóti Csaba ír hasonlót a németsürüi cselédekről. Csóti Csaba: Andocs. Szerk. Bősze Sándor. [Bp., 2001.] 84. p. (Száz magyar falu könyvesháza). Eperjessy Ernő szerint a majorban élő zselici cselédek kétharmada 1945 után félelmében a pusztán maradt. Eperjessy Ernő: Az uradalmi cselédek élete a két világháború között és 1945-ös sorsfordulója a Zselicben. In: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai. Szerk. Cseri Miklós, Kosa László, T. Bereczki Ibolya. Szentendre, 2000. (továbbiakban: Eperjessy, 2000.) 369-372. p. 10 Dombóvári László: Csokonyavisonta, Rinyaújlak múltja és jelene. Csokonyavisonta, 1986. (továbbiakban: Dombóvári, 1986.) 272-273. p. 11 Dombóvári, 1986. 273. p.