Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Buskó Tibor László: „A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkóntinuitás-modelljének tanulságai néhány göcseji kistérség példáján
„A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat... 115 ti-néprajzi tájegység nevét viselik: Zala megyében kétségtelenül a legjelentősebb ilyen történeti-néprajzi tájegység az általunk vizsgált négy kistérség öndefinícióját lényegileg megszabó Göcsej. Annak ellenére, hogy a történeti örökség közelmúltra, illetve távolabbi múltra vonatkozó komplexumai jól elkülöníthetők egymástól, a hazai területfejlesztési vita a történeti/kulturális örökség kapcsán általában nem tesz hasonló distinkciókat. Hogy egy konkrét példával is illusztráljuk az efféle felfogást; „a múlt ... dinamikus tényező, amely a jelenben is hat, érvényesül. Összefüggésbe hozható a társadalmi-gazdasági tér konfigurációjának szerkezetével, ami bizonyos folyamatok eredményeként alakul ki, s kiindulópontja a további fejlődésnek." 5 Mindez a történeti örökség közelmúltra vonatkozó komplexuma esetében egyáltalán nem ellentétes intuícióinkkal, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a közelmúlt bizonyos eseményei - éppen időbeli közelségük miatt - közvetlen módon befolyásolják egy kistérség jövőbeli lehetőségeit. Ha azonban idézetünket a történeti örökség távolabbi múltra vonatkozó komplexumára alkalmazzuk, a helyzet jóval problematikusabbá válik. Feltehetjük ugyanis a kérdést: miképpen hat, érvényesül a jelenben a távolabbi múltra vonatkozó történeti örökség? Kérdésünkre két válasz adható. Az első válasz szerint ugyanúgy, mint a közelmúltra vonatkozó történeti örökség, hiszen ellentmondás nélkül állíthatjuk, hogy a távolabbi múltban keletkezett régi gazdálkodási formák egy része, a hagyományos életmód, szokások, a népművészet bizonyos elemei túlélik a modernizációt és valamilyen módon relevánsakká válnak a kistérség jövőbeli lehetőségeinek szempontjából. Vagyis - feltéve, hogy a távolabbi múltban keletkezett régi gazdálkodási formák egy része, a hagyományos életmód, szokások, a népművészet bizonyos elemei túlélték a közelmúlt eseményeit - a „Göcsejhez tartozás" lényegében ugyanazt jelenti, mint amit az a távolabbi múltban jelentett, így a történeti örökség távolabbi múltra vonatkozó komplexumát és vele együtt a történeti örökségre utaló fogalomhasználat szabályszerűségeit nekünk is ebben a kontinuus szemantikai mezőben kell megértenünk. Az első választ mindezek alapján akár a „fogalomhasználat kontinuitás-modelljének" is nevezhetjük. A második válasz azonban teljesen másból indul ki, nevezetesen abból, hogy a „Göcsejhez tartozás" fogalmát elsősorban annak használataiból kiindulva közelíthetjük meg. Azokból a használatokból, amelyeket bizonyos társadalmi 4 A „kulturális örökség" fogalmának szabatos meghatározása - már csak a „kultúra" kifejezés meghatározásában rejlő nehézségek miatt is - meghaladja jelen tanulmány célkitűzéseit. Most csak annyit szögezzünk le, hogy egy kistérség „kulturális öröksége" - például az épített örökség, a néphagyományok stb. - maga is bizonyos történeti folyamatok összességének eredményeként van jelen az adott kistérség területén, tehát ha az illető kistérség jövőbeli lehetőségeinek szempontjából magyarázóerővel bír, akkor - ha nem is egyenlő vele - mindenképpen az általunk definiált „történeti örökség"- fogalom egy speciális esetének tekinthető. 5 Czene Zsolt: A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése. = Tér és Társadalom, 2002. 4. sz. 28. p.
