Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Buskó Tibor László: „A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkóntinuitás-modelljének tanulságai néhány göcseji kistérség példáján

116 Személyes idő - történelmi idő Buskó Tibor László cselekvők - jelen esetben az adott kistérségek felelős pozícióiban lévő funkcionáriusai - különféle társadalmi diskurzusok keretein belül hoznak létre saját céljaik érdekében. Ha pedig ez így van, akkor a „Göcsejhez tartozás" fogalmának kistérségi önmegnyilatkozásokban megtapasztalható jelentését elsősorban az illető diskurzus szabályrendszere határozza meg. Nem várható el tehát, hogy a „Göcsejhez tartozás" fogalma kontinuus legyen. Éppen ellenkezőleg: a „Göcsejhez tartozás" teljesen mást jelent egy kistérségi pályázattal kapcsolatba hozható diskurzusban, mást a néprajztudomány diskurzusában és megint mást a hagyományos paraszti kultúra világában élt göcsejinek, ha ugyan jelentett ez számára egyáltalán valamit. A „Göcsejhez tartozás" fogalma tehát a különféle történetileg és társadalmilag tagolódó diskurzusoknak megfelelően állandóan változtatja jelentését: vagyis diszkontinuus. Michel Foucault szavaival: „egy fogalom története ... szól ... különféle szerkesztési és érvényességi mezőinek váltakozásáról, egymást követő használati szabályairól, azokról a sokszínű elméleti környezetekről, ahol az adott fogalmakat kidolgozták."

6 Ezt az elképzelést „a fogalomhasználat diszkontinuitás-modelljé"-nek fogom nevezni, és a tanulmány további részében arra teszek kísérletet, hogy a „Göcsejhez tartozás" fogalma kapcsán egy ilyen diszkontinuitás-modell mellett érveljek. „A GÖCSEJHEZ TARTOZNI" - A FOGALOMHASZNÁLAT KONTINUITÁS-MODELLJÉNEK KORLÁTAI A Göcsej Magyarország egyik legismertebb történeti-néprajzi tájegysége, amelynek kiterjedését Gönczi Ferenc nyomán a szakirodalom általában a következőkhöz hasonlóan határozza meg: „Göcsej természetes határa északon Zalalövőtől Zalaegerszegig a Zala folyó mentén, keleten Pusztamagyaródtól fölfelé folyó Válicka-csatorna és az ugyancsak Pusztamagyaródtól Bánokszentgyörgyig délnekfolyó Válicka patak, délen Bánokszentgyörgytől Pákáig szintén a Válicka patak. További határául délen, Páka környékén túl egy darabig - a Kerkával való egyesülésig - a Cserta patakot, azután Lentiig a Kerka patakot tekintik. Nyugati határául a Lentitől északra futó megyei, azután a varasd-pozsonyi országutat tekintik ... Azonban, ha etnographiailag vesszük a vidéket, területe keleten, délen és nyugaton kibővül. Keleten hozzászámítjuk még Zalabesenyő [ma: Zalaegerszeg része], Söjtör, Bucsuta, Nemeshetés, Oltáré, délen Valkonya, Báza [ma: Bázakerettye része], Lispe, Erdőhát, Szentadorján [ma: mindhárom Lispeszentadorján része] és Maróc, nyugaton Lenti, Lentikápolna, Kerkabarabás községeket. Északon azonban csak a Zala folyó jobb partján fekvő községeket vettük fel. A balfelől fekvő községek is többé-kevésbé göcsejies szokásokat gyakorolnak, azonban ezeket leírásunk köréből kihagytuk."

1 Foucuauií, Michel: A tudás archeológiája. Ford., jegyz. összeáll. Perczel István; szerk. Miklós Tamás. Bp., 2001. 9. p. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. (továbbiakban: Gönczi, 1914.) 17-19. p.