Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Buskó Tibor László: „A Göcsejhez tartozni" - A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkóntinuitás-modelljének tanulságai néhány göcseji kistérség példáján
114 Személyes idő - történelmi idö Buskó Tibor László történeti örökségre utaló fogalomhasználatának két lehetséges és a későbbiek során hasznosítandó modelljét. Induljunk ki egy alulról szerveződő településközi együttműködés történeti örökségéből. Mint már utaltunk rá, a történeti örökség nem homogén, így azt különféle, többé-kevésbé rokon vonásokat mutató komplexumokra bonthatjuk fel. Egy lehetséges csoportosítási szempont lehet a történeti örökséget létrehozó történeti folyamatok hozzánk viszonyított időbeli távolsága. Némi leegyszerűsítéssel a következőkre kell gondolni: úgy tűnik, egy adott kistérség létezését és jövőbeli lehetőségeit egyaránt befolyásolhatja a közelmúlt, illetve a távolabbi múlt történeti örökségének komplexuma. A közelmúlt örökségét a továbbiakban leginkább a szocialista rendszer örökségével azonosítom." Elsősorban azok az események sorolhatók ide, amelyek hatására az 1960-as évek elejétől megszűnt az addigi atomizált igazgatási struktúra, és amelyek a települések egy részét - főleg a zalaihoz hasonló apró- és törpefalvas területeken - fokozatosan kooperációra kényszerítették. Ezeknek az eseményeknek legfontosabb elemei a közigazgatás területén a községi közös tanácsok létrehozása egy központi, úgynevezett gesztortelepülés vezetésével, gazdasági területen a községi termelőszövetkezetek egyesítése, oktatási területen pedig a falusi iskolák megszüntetése, illetve a gesztortelepülésen történő körzetesítése. 3 Számos esetben meghatározó volt továbbá a járási, illetve az azt 1984-től felváltó városkörnyéki rendszer alatt kialakult - fokozatosan gyengülő, de mindvégig fennmaradó - kapcsolatok öröksége is. Az így felsorolt események azután az 1990. évi 65., az atomizált igazgatási struktúra újbóli kezdetét kijelölő önkormányzati törvény után egyszerre kényszerítették ki - például a közös üzemeltetésű intézmények miatt -, és tették lehetővé - például a rögzült személyes kapcsolatok következtében - az alulról szerveződő településközi együttműködéseket. Egy másik komplexumot alkot e tanulmány voltaképpeni témája, a távolabbi múlt öröksége. Ide tartoznak a kistérség „régi", vagyis a közelmúlt modernizációs hullámát megelőző gazdálkodási formáinak, életmódjának, szokásainak, népművészetének azon jellegzetességei, amelyek számos kistérségi önmegnyilatkozásban - így a pályázati szövegekben, interjúkban - a kistérség jövőbeli lehetőségeinek szempontjából releváns történeti örökségeként jelennek meg. Különösen gyakori a történeti örökség távolabbi múltra vonatkozó komplexumára való hivatkozás azon kistérségek esetében, amelyek nevükben valamely történe~ Kizárva belőle a rendszerváltás utáni korszak történéseit, amelyeket - tekintve, hogy az önkormányzatokról szóló 1990. évi 65. törvény tulajdonképpen a ma is érvényes közigazgatási struktúra alapjait fektette le - már inkább a ,jelenkor"-hoz fogok sorolni. 3 Mindezek a változások rekonstruálhatók többek között az alábbi munkák segítségével: Hajdú Zoltán: Településhálózat és közigazgatási átszervezés a Dél-Dunántúlon. Bp., 1987. 171 p. (Területi és települési kutatások; 1.); Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztviselői, 1950-1985. Zalaegerszeg, 1986. 146 p. (Zalai Gyűjtemény; 22.) (Adatok és források zala megye történetéhez; 1.); Gaál Antal - Vass Ferenc: A mezőgazdasági tsz-ek 40 éve Zala megyében. Zalaegerszeg, 1987. 89-224. p.
