Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Vörös Boldizsár: „Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták propagandamódszereiről a 19-20. század fordulóján
108 Személyes idő - történelmi idő Vörös Boldizsár Éppúgy, mint ahogy túlélte magát a november elseje és a hangoztatott agitáló ereje a kirukkolásnak, éppúgy túl fogja magát élni a Petőfi-szoborhoz való menetelés. Ma még agitáló eszköz, melyet nem látok célszerűnek ...A »Wahrzeichen«-re nincs szükségünk. Hogy volt március és nincs szabadság, annak emlékeztetőjéül nem kell Petőfihez zarándokolnunk ...Én amellett maradok: éppúgy, mint nem akartunk az egyik egyháznak staffázsul szolgálni november elsején, éppúgy ne menjünk március 15-én a burzsoázia ünnepére. A pártgyűlés ilyen vonatkozású indítványomat elfogadta s a pártvezetőség dolga lesz, most a megfelelő utat és módot megtalálni.''' A Könyvkötők Lapjának következő számában Compactor ismét válaszolt Lakatosnak és ezen írása jól mutatta: pontosan tisztában volt azzal, hogy e vitatott kérdéskörben benne van a korabeli szociáldemokrácia egyik legfontosabb problémája: milyen mértékben szabad alkalmazkodnia ahhoz a társadalmi-politikai rendszerhez, amely ellen a mozgalom küzd, de amelyben ez idő szerint mégiscsak kénytelen benne élni? Compactor ekképp fogalmazott: „Mit akarunk mi egyáltalán a mai társadalom keretén belül? Miért foglalunk tért - amennyire csak lehet - ezen társadalom intézményeiben, mikor ezek az általunk megvetett burzsoázia intézményei? ... Minek tiszteljük halottainkat, minek nagyjaink emlékét, mikor mindez csak eszköz s miért nem fekszünk ilyenformán melléjük, vagy, ha ez kellemetlen, miért nem ülünk karbafont kézzel otthon és lessük az időt, amikor úgyis megerősödünk minden agitáció nélkül, jelszavaink, igazságaink minden hangoztatása nélkül.'''' 9 Compactor szerint mindezen eljárásokra a szociáldemokrácia eszméinek terjesztése érdekében van szükség. Beszámolt arról is, hogy Lakatos indítványával kapcsolatban az 1905. évi pártkongresszus idő hiányában vita nélkül hozott határozatot, amely szerint a pártvezetőség a jövőben találjon megfelelő módszert. Ám: ty Az eredmény? Újból agitácionális eszköz. Persze csak addig, amíg megerősödünk. Akkor azután, ha már elég erősek leszünk, lesz módunkban válogatni. Noha szerintem éppen a Petőfi-szoborhoz való felvonulás egyike azon eszközöknek, melyeket semmiképp sem kell szégyellenünk.'''' Az MSZDP politizálási gyakorlatának több fontos elemét érintő vita a továbbiakban nem folytatódott, Lakatos indítványáról pedig a következő döntés született: „z4 Petőfi-szoborhoz való felvonulást a pártvezetőség szükségesnek tartotta". 11 A párt tehát a későbbiekben is gyűlésezett március 15. alkalmából a költő budapesti emlékmüvénél. 9 (Compactor): Még egyszer Lakatos elvtárshoz. = KL 1905. máj. 13. 2. p. 10 Uo. A pártvezetőség jelentése az 1905. évi április hó 1-töl 1906. évi március hó 31-ig kifejtett működéséről. In: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Budapesten, 1906. június hó 3-án megtartott pártértekezletének és Budapesten, 1906. június hó 4. és 5-én megtartott XIII. pártgyűlésénekjegyzőkönyve. Bp., 1906. 52-53. p.
