Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Vörös Boldizsár: „Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták propagandamódszereiről a 19-20. század fordulóján

„Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták ... 109 A Petőfi-kultusszal kapcsolatosan kibontakozott vitához hasonló jelenség figyelhető meg a munkásmozgalom kiemelkedőként értékelt személyiségeinek méltatásainál a korabeli szociáldemokrata kiadványokban alkalmazott, a keresztény vallásosság kifejezéskészletéből származó minősítések esetében is.

12 így például a Népszava Lassalle-t méltató, 1891-ben megjelent vezércikke, éppen a forradalmár egy megfogalmazását

13 felhasználva, ekként dicsőítette őt: „a jövő a munkásoké, hisz nagy Lassalle-unk is megmondotta, hogy a munkásság képezi ama sziklát, amelyen a jövő temploma épülni fog. E templomban Lassalle Ferdinánd emléke örök fényben fog tündökölni "

XA Az Asztalosok Szaklapjának 1893-ban megjelent Lassalle-vezércikke szerint a politikus „a mi nagy apostolunk'''

15 volt. Az 1896-ra érvényes Népszava-naptár egyik írása pedig Engels halála kapcsán így fogalmazott: Marx és Engels nevét „rendesen együtt emlegettük, mikor századunk legnagyobb embereiről volt szó•; Lassallelal együtt képezték a mi szentháromságunkat"}

6 1918-ban a Húsipari Munkások Lapjának Marx-méltatása a „tudományos szocializmus lánglelkű apostola"

1

''-ként értékelte a gondolkodót. Ám nemcsak személyek, hanem műveik jelentőségét is hangsúlyozhatták a keresztény vallásosság kifejezéskészletéből átvett minősítésekkel a szociáldemokrata kiadványok szerzői: a Népszava 1893-ban megjelentetett 12 Lásd ezzel kapcsolatban, például, általában: Hof mann, Werner: A földi paradicsom. 19. századi motívumok és eszmék. Ford. Havas Lujza. Bp., 1987. passim.; Fekete Sándor: Petőfi evangéliuma. A költő és a francia forradalmak. Bp., 1989. 199-202., 410. p.; Löwith, Kari: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Ford. Boros Gábor, Miklós Tamás; a kísérő tanulmányt írta, a köt. szerk. Miklós Tamás. Bp., 1996., különösen: 73-93., 285-286. p. (A kútnál); Dávidházi Péter: A hatalom eredetmondái Petőfi utóéletében. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1990. 3. sz. 355-359. p. Vő: Per passivam resistentiam. Változatok hatalom és írás témájára. Bp., 1998. 199-200., 382. p.; Ua. In: Uö: A munkásmozgalmi vonatkozásokhoz lásd még Aradi Nóra: Keresztény mitologikus témák. In: Uő: A szocialista képzőművészet jelképei. Bp., 1974. (továbbiakban: Aradi, 1974.) 116-118. p.; Uő: Prédikáció. In: Aradi, 1974. 192-193. p.; Korff, Gottfried: Politischer „Heiligenkult" im 19. und 20. Jahrhundert. = Zeitschrift für Volkskunde, 1975. 2. Halbjahresband. 211-216. p.; Körner, Axel. Antiklerikale Ideen und religiöse Formen. Arbeiterkultur in Frankreich und Deutschland, 1830— 1890. In: Riten, Mythen und Symbole. Die Arbeiterbewegung zwischen „Zivilreligion" und Volkskultur. Hrsg. Berthold Unfried, Christine Schindler. Leipzig, 1999. (továbbiakban: Unfried - Schindler, 1999.) 60-89. p. (ITH-Tagungsberichte; 33.); Prüfer, Sebastian: Die frühe deutsche Sozialdemokratie 1863 bis 1890 als Religion. Zur Problematik eines revitalisierten Konzepts. In: Unfried - Schindler, 1999. (továbbiakban: Prüfer, 1999.) 34-59. p. ' Lásd ehhez például Como, Frank: Die Diktatur der Einsicht. Ferdinand Lassalle und die Rhetorik des deutschen Sozialismus. Frankfurt am Main-Bern-New York-Paris, 1991. 83., 9599., 170. p. (Europäische Hochschulschriften. 3. Geschichte und ihre Hilfswissenschaften; 455.); Prüfer, 1999. 43-44. p. A Lassalle-idézet német és magyar szövegei további vizsgálatokat igényelnek. 14 Lassalle emléke. = Népszava, 1891. aug. 28. 1. p. 15 M.: Lassalle Ferdinánd. Halálának 29-dik évfordulójára. = Asztalosok Szaklapja, 1893. aug. 26. l.p. 16 Visszapillantás 1894-95-re. In: Népszava-naptár 1896. szökőévre. Bp., 1896. 107. p. 17 Somló Dezső: Nagy tanítómesterünk, ... = Húsipari Munkások Lapja, 1918. máj. 1. 3. p.