Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Szabó Béla: Magyarországi joghallgatók külföldi akadémiákon a 16-18. században (Kérdések és eredmények)

92 írástörténet - szakszerűsödés Szabó Béla sorban a 16-17. század fordulóján

13 illetve a 18. században a nemesség felé nyitó hallei reformok után volt számottevő. A nemesség felső rétegének fiaira ugyanezek a temporalis jellegzetességek vonatkoznak. A regisztrált hallgatók csaknem fele polgári, nem nemesi származású. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük a városok nemzetiségi és helyi jogszolgáltatási viszonyait. Elsősorban német anyanyelvű polgárfiak találhatók a juristák között. így az erdélyi polgár ebben az esetben szinte egyértelmű az erdélyi szásszal, mely tény tovább erősíti a római jog ismert szerepét ezen közösség életében. Főleg a 17. század második felétől a német egyetemek megújulási kísérleteinek korában tűntek fel nagyobb számban. A királyi Magyarország polgári származású joghallgatói tekintetében elsősorban Pozsony

15 és Sopron

1 bizonyára tudatos utánpótlás-politikája említésreméltó. Ha feltesszük, hogy az e két városból jöttek nagy része vissza is tért szülővárosába, akkor elmondható, hogy a 16. század végétől kezdve mindkét városban állandóan találhatunk néhány „tudós jogokban" jártas akadémistát. A felsőmagyarországi városok is újra és újra jogi tanulmányokra ösztönözték fiaikat, míg a többi városokban (Győr, Debrecen, Komárom) csak a 18. században jelentkezett gyakrabban ez a gyakorlat. Végül néhány, talán túl általános megállapítás: Előrebocsátva, hogy a beazonosítások során - elenyésző kivételtől eltekintve - csak nyomtatott forrásokat - így életrajzi és írói lexikonokat, geneológiákat, városi krónikákat és naplókat használtam, mintegy 320 joghallgatóról sikerült megállapítani, hogy mi történt velük hazatértük után, milyen karriert futottak be itthon. Általánosságban elmondható, hogy a polgárfiak szinte kivétel nélkül visszatértek szülővárosukban, és ott jogi ismereteket megkövetelő hivatalt vagy tisztséget töltöttek be. Érdekes eltérés figyelhető meg az erdélyi szász és a királyi magyar városok, elsősorban Sopron példáján kimutatható alkalmazási szokásai között. A szászok visszatértük után rögtön a városi vagy széki igazgatás alsó polcaira ültették fiaikat, ahonnan azok fokozatosan emelkedtek a „hivatali" ranglétrán. Néha a fejedelmi-királyi központi igazgatásba is bekerülhettek karrierjük csúcsaként.

17 Sopronban ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a hazatérő jogtu13 Vö. Prahl, Hans-Werner: Sozialgeschichte des Hochschulwesens. München, 1978. 143. 145. pp.; Kohler, Alfred: Bildung und Konfession. Zum Studium der Studenten aus den habsburgischen Ländern an Hochschulen im Reich (1560-1620) (Wiener Beiträge zur Geschichte der Neuzeit 5. 64-123. pp.) passim 14 Vö. Szabó Béla: Az erdélyi szászok római joga (Szakdolgozat a Miskolci Egyetem jogi karán. 1986. Kézirat) Hamarosan nyomtatásban is. 15 Lukinich Imre: Adatok a magyar külföldi iskoláztatás történetéhez (Károlyi Emlékkönyv Budapest, 1933. 335-340. pp.) 16 Németh Sámuel: A soproni líceum tanulóinak külföldi tanulmányai 1680—1782-ig. (Soproni Szemle 1955. 99-117. pp.) 17 A karriervázlatok forrása: Stenner, Friedrich: Die beamten der Stadt Brassó (Kronstadt) vin Anafang der städtischen Verwaltung bis die Gegenwart. (Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó.VlI. - Beiheft I.)