Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Szabó Béla: Magyarországi joghallgatók külföldi akadémiákon a 16-18. században (Kérdések és eredmények)

88 írástörténet - szakszerüsödés Szabó Béla ezalatt a speciális jogi ismeretekkel rendelkező és legalább részben ezen ismereteket megkövetelő munkát hivatásszerűen vagy mellékesen végzők körét - az országos főméltóságoktól a helyi, megyei és városi tisztviselőkig) túlnyomórésze a patvaria gyakorlata útján szerezte ismereteit. A patvaria, a bizonyos általános előképzettség utáni gyakorlatban szerzett, Werbőczi mindenekfelettiségén alapuló szokásjogi jogismeret a magyarországi jogtudók szinte „differencia specificája" volt ebben a korban. Annál izgalmasabbnak tűnt a kérdés, kik voltak azok, akik a fentiek figyelembevételével „haszontalan" jogi ismeretek egyetemeken való megszerzésével pazarolták idejüket és saját illetve pártfogóik pénzét. Hiszen eddigi ismereteink alapján a gyakorlati jogéletben, elsősorban a magánjogi viszonyokban a Magyarországon és Erdélyben alkalmazott szokásjog valamint az egyetemeken elsajátítható összeurópai ius commune, majd a német-holland usus modernus pandectarum és végül a német-osztrák ius naturale között rendkívül nagy kellett legyen a szakadék. Ugyanakkor azonban a múlt század végétől szorgalmasan megjelentetett nyugat-európai egyetemi matrikulák és hazai kivonataik a legújabb Tónk Sándor-Szabó József féle erdélyi összeállításokig viszonylag gyakran adtak hírt magukat joghallgatásra adó peregrinusainkról. A kérdések önmaguktól adódtak: mekkora is volt ez a társaság, hogyan oszlott el a kiválasztott időszakra (15201780/90)? Honnan jöttek, hová mentek, vagyis melyek a jogoktatásuk miatt felkeresett egyetemek és hogyan változtak az úticélok? Mit csináltak az egyetemeken, mit tanulhattak? Mi lett belőlük hazatérésük után, hogyan hatott rájuk, ismereteikre a hazai jog és közélet rendi és területi feldaraboltsága? Ezen és más, kevésbé fontos, kapcsolódó kérdés megválaszolására kíséreltem meg - mint említettem - elsődlegesen nyomtatott források alapján egy adatbank létrehozását, amelynek kutatásaink számára alapvetően kettős haszna lehet: 1.) A joghallgatókat prozopográfiai egységként szemlélve, az adatok felvilágosítást adhatnak ezen képzési út funkcionálásról - talán a többi tudományágak személyi kutatásainak is használható eredményt adva - illetve a megszerzett ismeretek integrálásáról; 2.) A külföldi egyetemet járt joghallgatók adatai szerencsés esetben kiegészíthetik a levéltári kutatásokból nyert archontológiai, karriertörténeti adatokat 5 Fallenbüchl Zoltán: Ungarische Staatswissenschaft und Beamtenausbildung im 18. Jahrhundert. (Wissenschaft und Recht der Verwaltung seit dem Anacien Regime, ed. E.V. Heyen, Ius Commune Sonderhefte 21. Frankfurt am Main, 1984. 213. ss.). Nemes István: Jogi oktatásunk múltja az egyetem létrehozásáig. (Korunk, 1972. 1492. ss.) 6 Bibliográfiájukként megjelölhetők, bár az újabb adatokat nem tartalmazzák: Stoll Béla-Varga Imre-V. Kovács Sándor: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1. 101-110. pp.) Budapest, 1972; Herepei János: Külsöországokbeli akadémiák magyarországi hallgatói. Bibliográfia. (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez III. Budapest-Szeged, 1971. 441451. pp.) 7 Szabó József-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. (Fontes Rerum Scholasticarum IV.) megjelenés alatt.