Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Szabó Béla: Magyarországi joghallgatók külföldi akadémiákon a 16-18. században (Kérdések és eredmények)

Szabó Béla MAGYARORSZÁGI JOGHALLGATÓK KÜLFÖLDI AKADÉMIÁKON A 16-18. SZÁZADBAN Kérdések és eredmények Intézetünk, a miskolci egyetemen hosszabb ideje kísérletezik az európai jogi kultúra, az ún. ius commune koraújkori magyarországi hatásának vizsgálatával, nyomainak követésével.

1 A jogforrások és a hazai jogi irodalom áttekintése mellett, továbbá a későbbiekben tervezett, az igazságszolgáltatási anyag elérhető részeinek az alkalmazott tételes jog szempontjából történő vizsgálata előtt kísérleteket teszünk a ius commune „recepciója" személyi feltételeinek felkutatására. (A recepció szót itt a legóvatosabb értelemben alkalmazom, mivel a jogtörténettudomány mai, „werbőcziánus" állása szerint idegen tételes joganyag befogadásáról nálunk Mohács után nem lehet szó.) Az archontológiai illetve prozopográfiai, vagyis a koraújkor közigazgatási és igazságszolgáltatási személyzetével kapcsolatos kutatások mindenki által ismert hiányosságai,

2 és a kiterjedt levéltári kutatások egy nem levéltári ember számára uralhatatlan nehézségei kézenfekvően irányították figyelmemet a nyugat-európai egyetem magyarországi látogatói között joghallgatóként regisztrált személyekre, a „peregrinatio academica juridica" résztvevőire. Elsődleges célként a nyomtatott anyag, vagyis a matrikulák, emlékkönyvek, levelezések ilyen szempontú átnézését és a nyugat-európai jogoktatással kapcsolatba került magyar hallgatók adatainak az összegyűjtését tűztem ki magam elé.

3 Már kezdetben világos volt, hogy a kivételek után kutatok, hiszen a Mohács előtti jogtudó értelmiségünkre képzettségében jellemző, domidoctus-peregrinus academicus kettősség a 16-18. században tovább élt, sőt a ,jogászság" - értve 1 Programadó cikk-ként lásd: Zlinszky János: A magyar magánjog történetének megíratlan fejezetei (A római jog csendes recepciója hazánkban?) (Állam- és Jogtudomány 1985. 560. ss.) 2 Az archontológiai irodalomra lásd legújabban: Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. (A történelem segédtudományai, ed. Kállay István. 124-1139. pp.) Budapest, 1986.; Uő. Magyarország főméltóságai. Budapest, 1988. 9-31. pp.; Uö: A XVIII. századi magyar archontológia. (Levéltári Közlemények 1990. 1-2. 3-21. pp.) Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról (historiográfiai és bibliográfiai áttekintés) (Levéltári Szemle 1987. 2. 27-46. pp.) Székely Vera: Az archontológia müvelésének kérdései (Levéltári Szemle 1979. 3. 489-497. pp.) 3 A kutatási terv rövid összefoglalását lásd: Szabó Béla: Jurastudenten aus Ungarn und Siebenbürgen an ausländischen Universitäten im 16-18. Jahrhundert (Siebenbürgische Semesterblätter 1989/2.) 4 Vö. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. passim; uő.: Die praktische Juristenausbildung im mittelalterlichen Ungarn. (Die juristische Bildung in der Slowakei und Ungarn bis zum J. 1848. Acta Facultatis Juridicae Universitatis Comenianae. Bratislava, 1968. 55-64. pp.; Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 365-367. pp.; Tónk Sándor: Jogtudó értelmiségünk középkori történetéből. (Korunk 1972. 1498. ss.) Jakó Zsigmond: Az erdélyi értelmiség kialakulásának kezdete. (Jakó Zsigmond: írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. 10. ss.)