Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Sarbak Gábor: A Fragmenta Codicum húsz éve

A Fragmenta Codicum húsz éve 29 dextöredékeken nemcsak a középkorban nálunk másolt kódexek maradványait, hanem a bárhonnan véletlenül valamikor hozzánk került darabokat is értette. Az eredet megállapítása érdekében lett nagyon lényeges a kódextöredéket hordozó könyv, sok esetben újkori kézirat (liber tradens, vagy Trägerbuch, Trägerhandschrift) jellemzése, a könyvkötésnél használt anyagok - a makulatúra tartalmának - tartalmi elemzésével együtt. A magyarországi könyvtárakban lefejtett vagy kötéstáblákon lévő kódextöredékek feldolgozásától Mezey László - a Fragmenta Codicum kutatóhely megszervezője és a munkálatok elindítója - középkorunk szellemi életének, a műveltség megszerzésének és terjedési folyamatának alaposabb megismerését remélte, és e remélt ismeretanyag első tárgyi bizonyítékait cikkekben és 1979-ben megjelent Deákság és Európa című könyvében taglalta. A Fragmenta Codicum kutatóhely munkája során bebizonyosodott, hogy a magyar középkor történelme szempontjából látványos és érdekes töredékek (pl. nyelvemlék, „ősgeszta") előkerülésének gyakorlati valószínűsége csekély. Egyegy fragmentum látványossága inkább csak feldolgozásának kodikológiai vagy filológiai aprómunkájában fogható meg, amelynek során a jelentéktelennek tűnő részletek megfigyelése és elemzése lépett előtérbe. A sikeres szerzői azonosítást a sikertelentől, sokszor nem a belefektetett munka mennyisége vagy igényessége különböztette meg, hanem pusztán az auctor nevének kiírása. A sikertelen azonosítási kísérlet is tapasztalatszerzésnek könyvelhető el: a középkor szellemi életének maré magnumát az anyag bősége miatt lehetetlen volt behajózni. A teljesség igénye nélkül, vegyük számba azokat a töredékeket, amelyek vagy önmagukban, vagy pedig csoportjukban képesek a magyar középkorról alkotott képünket - ha nem is megváltoztatni, de - sok esetben legalább árnyalni. Az első töredékkatalógus-kötet nagyon sokszor engedett bepillantást abba a következtetés-sorozatba, amelynek végén a provenientia tételhez odakerült a megállapítás, hogy az elveszett kódexnek vagy a történelmi Magyarország területén kellett íródnia, vagy hatását magyarországi használata által itthon kellett kifejtenie. Az argumentumok mellőzésével sorolunk fel olyan kéziratokat, amelyeket Magyarországon írtak, másoltak: Bibliákat (U 40; S 11, 14),

15 sermonariumot (U 48), theologiai traktátust az Oltáriszentségről (U 75), vagy Petrus Lombardus híres Sententiáihoz írott kommentárt (U 41), Nagy Szent Gergely pápa Moralia in Iob14 Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Bp., 1979. Külön fejezet tárgya lesz a fragmentumoknak, mint kutatási témának a fölmerülése. Fraknói Vilmos 1878-ban tette közzé a 16. és 17. századi könyvkötések átvizsgálásának eredményeit. Igaz, ő nem pergameneket keresett, hanem Szabó Károly könyvészetet kívánta és tudta is 45 nyomtatvánnyal teljesebbé tenni. Érdemes idézni: „De nemcsak ipar- és műtörténeti szempontból érdekesek a táblák. Ezek a XVI. század közepéig fából készültek, melynek külső és belső borítékára gyakran használtak fel kéziratokat és okleveleket, amelyeket esetleges birtokosaik értéktelennek tartottak; főleg a nyomtatott könyvek nagyobb elterjedése után, melyek a kéziratokat a használatból mindinkább kiszorították." MKSz 1878, 252. 15 Az (U. . .) az Egyetemi Könyvtár - Universitatis -, az (S. . .) pedig a Központi Szeminárium Seminarii - töredékeit és katalógusszámukat jelöli.