Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Sarbak Gábor: A Fragmenta Codicum húsz éve

30 írástörténet - szakszerüsödés Sarbak Gábor ját (S 17) és Zacharias Chrysopolitanus müvének sok-sok fólióját (U 28). Az igényes latin nyelvi tudást Priscianus (S 30) közvetítette, és jelen volt természetesen maga a Filozófus is két munkájával (U 57, 59), a természeti tudományokat Avicenna Canonja képviselte (U 105). Egy ferences miscellanea kéziratból pedig vágánséneket ismerhetünk meg (U 34].' Jóval bővebben lehet válogatni a nálunk használt könyvek közül: Bibliák (U 4, 20, 21, 45; S 16], sermók, homiliák és a különféle szentírási könyvekhez szerzett magyarázatok (U 6, 17, 19, 32; S 19) névtelen szerzői és Caesarius Arelatensis, Origenes, Augustinus (S 29), Nagy Szent Gergely, Beatus a Liebana (S 1) mellett megtalálható a közkedvelt Legenda aurea (U 33), vagy az ekkorra már klasszikussá, iskolai auktorrá vált Vergilius (U 56) és Cicero is (U 55); a latin grammaticát ismét Priscianus (U 50) képviseli. Folytathatnók a sort Aquinói Szent Tamással (U 61, 70), Petrus Lombardussal (U 68), és jó tucatnyi kánonjogi töredékkel (pl.: S 48, 51, 53-55, 57, 63-65, 67). A töredékek e töredékes felsorolását hadd fejezzük be az egyetlen építészeti vonatkozású emlékkel: a 15. század első feléből származó Delineatio architectonicával. így szinte a középkor végére már kilencre bővült septem artes minden egyes technéje megtalálhatta a maga töredékre apadt kódexét a Fragmenta Codicum első köteteiben. A hajdanvolt szellemi élet egészére kiterjedő sokszínűség tükröződik e változatos sorsú pergameneken; középkori kultúránk ránkmaradt mozaikjain. A fragmentum-kutatás nem lebecsülendő eredmények megfogalmazásához nyújtott anyagot és példát a liturgiatörténet, a zenetörténet, a kánonjog és a művészettörténet számára. Természetes, hogy az egyes töredékek vizsgálata után az egyes, tematikusán rendezett töredékcsoportok feldolgozása is új eredményekkel járt nemcsak tudományszakunk, hanem az egész művelődéstörténet számára. LITURGIKUS ÉS KÁNONJOGI MEGFONTOLÁSOK Gyümölcsöző a fragmentumok adta tanulságok megfogalmazása és közreadása az eddig sok helyen mostohán kezelt liturgiatörténet területén. A középkori kódexállomány jelentős részét képezték természetszerűleg a mindennapos egyházi használatra szánt könyvek együttesei, így érthető, hogy elhasználódásuk mértéke is óriási volt. Emögött újraelőállításuk mértéke sem maradhatott el, többek között ez is magyarázza a középkorvégi liturgikus töredékanyag tömeges fennmaradását. A kottás töredékanyag vizsgálata volt a legkedvezőbb helyzetben, és mind zenetörténeti, mind pedig liturgiatörténeti szempontból való feldolgozásuk különlegesen értékes adatokat szolgáltatott a notáció nélküli emlékek azonosításához. Paleográfiai szempontból azonban a liturgikus kéziratok különleges gondot is jelentenek - eltekintve nagy számuktól, ami esetleg egy rövidített leírást indokolna -, mivel írásuk (legtöbbször a textualis formata) a középkor második, vagy végső szakaszában Európa-szerte nagyon hasonlított egymáshoz, 16 Madas Edit: „Ad terroréin omnium". A középkori vágánsének egy magyarországi változata? in: MKSz 1976, 380-385. 17 A Fragmenta Codicum-al valamilyen formában is kapcsolatban álló szerzők általában a kéziratokkal és ezen belül is a fragmentumokkal foglalkozó bibliográfiája messze meghaladja a félszázat. 18 Cf. Szendrei Janka, Dobszay László és Török József dolgozatait.