Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Sarbak Gábor: A Fragmenta Codicum húsz éve

28 írástörténet - szakszerűsödés Sarbak Gábor pusok és egyéb kéziratkatalogizálási munkálatok elé helyezte. Ma már szívesebben hangsúlyoznánk az egységet a teljes kéziratok és véletlenszerűen fennmaradt lapjaik leírásában, utalva egyben arra a tényre is, ami Mezey előtt sem lehetett ismeretlen, hogy a kéziratkatalógusok bevett gyakorlata szerint a töredékek egyenrangú félként illeszkednek be a numerus currens menetébe. A paleográfiai leírás során „a ma - azaz az 1970-es évek elején - használatos nomenklatúra", azaz a párizsi colloquiumon ajánlott terminológiát kellene alkalmazni. Példaként Mezey all. századra a minuscula postcarolinát, a 13. század második felére a littera parisinat/gothica cursiva textualist, a 14. század első felére a littera bononiensist/gothica rotunda textualist, a 15. század első felére pedig a littera hibridát emelte ki, természetesen mindvégig a magyar középkor írásgyakorlatára és a budapesti Egyetemi Könyvtár kéziratkatalógusának készítése közben szerzett tapasztalataira gondolva. A littera hibrida terminus szereplése itt feltűnő, mivel Mezey ezt az egyetemi könyvtári katalógusban bastardának mondta, egyébként a Fragmenta codicum 1/1 és 1/2 kötete is csupán egyetlen alkalommal használta. Talán szerepe volt ebben az e betüfajta Lieftinck-féle leírása körül már akkoriban Európa-szerte kibontakozó polémiának, és annak a ténynek, hogy a 15. századi Magyarország írásfejlődése nem az európaival párhuzamosan alakult. MEZEY „HELYZETELEMZÉSE" AZ 1974. JANUÁR ÉS 1975. JÚLIUS KÖZTI IDŐRŐL A munka gyors előrehaladását mutatta Mezey 1978-ban megjelent cikke, amelyben az 1975 derekáig szerzett tapasztalatait sok példával illusztrálva adta közre, bizonyítva a Fragmenta codicum fontosságát. A Fragmenta elsődlegességéről vallott korábbi nézetét" úgy módosította, hogy az épségben megmaradt kódexek vizsgálata mellé helyezte a töredékekét.

12 Világosan megfogalmazta, hogy a magyarországi kódextöredékek feldolgozása a cél, ami az egykori kódex magyarországi eredetének, azaz írásának, másolásának helye szempontjából éles fényben vetette fel a provenientia kérdését.

13 Tágabb értelemben véve, magyarországi kó6 Cf. Otto Mazal-Franz Unterkircher: Katalog der abendländischen Handschriften der Österreichischen Nationalbibliolhek. Series Nova III. Wien, 1967; ßartoniek Emma: Codices Latini medii aevi. A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának címjegyzéke, XII. Codices manu scripti Latini. Bp. 1940; Vizkelety András: Beschreibendes Verzeichnis der altdeutschen Handschriften in ungarischen Bibliotheken. 2. köt. Bp.-Wiesbaden, 1969, 1973. 7 Nomenclature des écritures livresque du IXe au XVle siécle. Premier colloque international de paléographie latiné, Paris, 28-30 avril 1953. (B. Bischoff, G. I. Lieftinck, G. Baltelli), Pans. 1954. 8 Cf. Mezey 1973,212-213. 9 Codices Latini Medii Aevi Bibliothccae Universitatis Budapestinensis. Bp. 1961. Erről tanulságos kritika: Hajdú Helga, in: Filológiai Közlöny 1965, 238-243. 10 Az Egyetemi Könyvtári anyagból 24 példát, az időközben megindított Központi Szemináriumi (Budapest) gyűjtésből hármat idéz. 11 Cf. Mezey 1973, 211. 12 Cf. Mezey 1978, 75. 13 Erről Madas Edit: Adalékok a Központi Szeminárium Pozsonyból származó kódextöredékeinek provenienciájához, in: Ars Hungarica 1989, 47-54., és Fodor Adrienné: A nagyszombati jezsuiták könyveiről lefejtett kódextöredékek, in: Ars Hungarica 1989, 51-56. írt.