Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Lengyel György: A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: a professzionalizáció két hulláma

A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: ... 157 gatóhelyettesek esetében 16 %, a gazdasági igazgatóhelyettesek esetében azonban 38 % volt. Ugyanakkor a közgazdászok jelentősen felülreprezentáltak voltak a minisztériumi vezetők körében. A közgazdászok és a mérnökök több, mint kétötöde töltött be valamilyen szintű vezetői pozíciót. A végzett mérnökök száma a '30-as évekbeli 10.000-ről 120.000-re, a végzett közgazdászoké 3.000-ről 40.000-re nőtt ötven év során. A két szakma arányait tekintve is jelentősen növekedett az értelmiségi hivatáson belül, ami elsősorban a jogvégzettek arányának csökkenésével állt összefüggésben. A gazdasági vezetés rekrutációs bázisát alkotó két hivatás tehát felsőfokú végzettséghez kötődött, az állami vállalatok és intézmények esetében maga pedig a gazdasági vezetés is. A '80-as évek derekán került sor a Kereskedelmi - majd Gazdasági - Kamara funkciójának újjászabályozására, ekkor jelent meg az érdekképviseleti szerepkör explicit formában is. (Fejezetek, 1989; Tölgyessy, 1988) Ugyanakkor a '70-es és '80-as évek fordulóján módosult a felsőfokú végzettség belső összetétele: a közgazdászok között 61 %-ról 54 %-ra, a mérnökök között 76 %-ról 59 %-ra csökkent az egyetemi végzettségűek aránya a főiskolai végzettségűekkel szemben. Ebben az időszakban a jogi és az orvosi hivatás kizárólagosan egyetemi szintű diplomához kötődött. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az inkongruens vezetők aránya korcsoportonként újratermelődött, tehát a vezetői kör fiatalítása nem járt automatikusan a képzettségi szint emelkedésével. A kései tervgazdaság tipikus vezetője egyszerre volt felsőfokú végzettségű és párttag is. Ez a káder-menedzser lét jóval nagyobb mozgásteret biztosított számára, mint a korábbi munkásigazgatói pozíció, de gyakran feloldhatatlan ellentmondásokat és inkonzisztens magatartásformákat eredményezett. ÖSSZEGZÉS Mit válaszolhatunk mármost a 20. századi magyar gazdasági vezetés professziónál izáci ójával kapcsolatos kérdésre? Mindenekelőtt valóban nem túlzás a professzionalizáció két hullámáról beszélni, mivel az egymásra torlódó társadalmi folyamatokat a második világháború és az államosítások cenzúrája élesen tagolja. Az alapítók és az örökösök generációjában valóban megfigyelhető a gazdasági vezetés szakszerűsödése. Mindkét generáció egy nyereségorientált szemléletet személyesített meg, autonóm gazdasági döntéseket hozott, és kristályosodási pontja a magántulajdon volt. Megkezdődött a vezetői szerepek szakmásodása is, ezek háttereként pedig kezdett elterjedni a műszaki és a közgazdasági hivatás. A két generáció további közös vonása volt, hogy tagjaik többségükben magas társadalmi státusú családból származtak, magas és növekvő arányú volt körükben a felsőfokú végzettségűek aránya. A felsőfokú képzettség nem vált formálisan a vezetői rekrutáció előfeltételévé, de az örökösök generációjában gyakorlatilag már ekként működött. A két generáció kiválasztása elve a vagyon, a származás és a szakértelem volt, ugyanakkor sikeres stratégiák végigviteléhez gyakran kellett kijáráshoz, politikai kapcsolatokhoz folyamodniuk, illetve ilyen pozí-