Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Lengyel György: A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: a professzionalizáció két hulláma

158 írástörténet- szakszerüsödés Lengyel György ciókat is birtokolniuk. A munkaadói érdekvédelmi funkciót betöltő testületek hatékonyan működtek a békegazdaság periódusaiban, de ineffektívnek bizonyultak az irányított gazdaság feltételei között. Az államosítás gyakorlatilag lerombolta a gazdasági vezetés körében megindult szakszerüsödési és szakmásodási folyamatokat. A gazdasági szervezetek stratégiai és taktikai döntéseinek köre élesen szétvált, a stratégiai döntések a redisztributív tervezési hierarchia felső szintjeire kerültek. Az alsó szinten ennek megfelelően a vezetők kiválasztásában a lojalitás, a származás és a párttagság kritériumai váltak döntővé. A felsőbb szinteken azonban kezdettől fogva a lojalitás és a képzettség együttes rekrutációs feltételeivel találkozunk. A felsőfokú végzettség a vállalati szinten kiválasztási szempontként a tervgazdasági vezetők második generációjánál került előtérbe. Háttérbe szorult a származás kritériuma, ám a párttagságé - ha nem is formális előírásként, de - gyakorlatilag változatlan mértékben fennmaradt. A korábbi tendenciáknak megfelelően, tömegesen elterjedtek és felsőfokú képzettséghez kötötté váltak a gazdasági vezetés hátterét adó műszaki és közgazdasági szerepek. E szakmák azonban, sem az érdekérvényesítést, sem pedig a felsőfokú képzés belső szerkezetét tekintve nem professzionalizálódtak olyan mértékben mint a jogászi vagy az orvosi hivatás. A gazdasági vezetők képzettségi színvonala az 1970-es és az 1980-as években érte el a 1930-as évekbeli szintet. Azt jelentené tehát mindez, hogy a professzionalizáció tekintetében semmi sem történt? A gazdasági vezetés professzionalizációja a szó tágabb, szakszerüsödési értelmében, mindkétszer lendületet vett, ám a két hullám során eltérő irányba tartott. A szakszerüsödés az első periódusban a nyereségmaximalizálás és a kijárás, a második periódusban pedig a tervutasítás és a tervalku normáihoz igazodott. Felemás, csonka professziónálizációról beszélhetünk a szó szűkebb, szakmásodási értelmében. A meritokratikus és kredenciális értékek a mindkét hullámban teret nyertek a vezető-kiválasztásban, de a két periódusban egymással ellentétes tartalmú származási és lojalitásbeli kritériumokkal fonódtak össze. Várható-e a rendszerváltással a professzionalizációs trend újabb megtörése? Végtére is a magántulajdonosoknak senki nem írhatja elő képzettségi kritériumok tiszteletbentartását. A korábbi vezetői és szakértelmiségi tudás egy része konvertálható, és a második gazdaságbeli tapasztalatoknak jelentős szerepe van a magánszféra formálásában. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy a magántulajdon tartósan a kredenciális értékekre alapozza a vezető-kiválasztást, a trend megtörése tehát nem várható. A munkaadói érdekvédelmi testületek kiépülése, a vezetői szerepek differenciálódása hozzájárulhat a professzionalizációhoz. A gazdasági vezetés különböző típusai az igényelt tudás jellegét tekintve közel kerülhetnek a szakértelmiségi hivatásokhoz, ám funkciójukból adódóan kevésbé formalizált vagy a teljesítményekre és a szakmai tapasztalatra közvetlenebbül utaló belépési és előrejutási kritériumokhoz kötődnek.