Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Lengyel György: A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: a professzionalizáció két hulláma
154 írástörténet - szakszerüsödés Lengyel György Az alapítók legfőbb informális kiválasztási elve a vagyon és az üzleti érzék volt, amit a származás és a képzettség jelentős mértékben befolyásoltak. A két világháború között aktív örökösök társadalmi összetételének legfőbb jellemzője az volt, hogy számottevően - egynyolcadról egyharmadra - növekedett körükben az értelmiségi és a fehérgalléros származásúak aránya. Ezzel szemben a kisés nagytulajdonosi származásúak korábbi, kétharmados többsége 38 %-ra csökkent, bár ezzel is a legszámottevőbb származási kategória maradt. Miközben a nagypolgári családok gyermekei közül számosan a századfordulón az értelmiségi kultúra felé fordultak, lehetetlen nem észrevenni, hogy az örökösök generációjában növekvő arányban jelentek meg az értelmiségi származásúak, a vidéki ügyvédek, tanítók gyermekei. Amennyiben nem csupán a nagy gazdasági szervezeteket vesszük számításba, hanem a vállalatok teljes körét, úgy azt találjuk, hogy a '30-as években a vállalattulajdonosok mintegy 10 %-a rendelkezett egyetemi végzettséggel, az igazgatóknak pedig 30 %-a. A fizetett vezetők körében tehát a képzettségi szint jóval magasabb volt, mint a tulajdonosok között, de nem érte el a felső vezetés végzettségét. (M. Statisztikai Évkönyv, 1936) Hasonló különbségek mutatkoztak a műszaki és a kereskedelmi tisztviselők végzettségében is. Míg a műszakiak 45 %-a volt diplomás, a kereskedelmi tisztviselőknek csupán 7 %-a. Hozzá kell tenni, hogy az utóbbiak száma közel négyszerese volt a műszakiakénak, s körükben a középfokú végzettség dominált. Mindez összefüggésben állt a felsőfokú közgazdasági szakképzés kései beindulásával. Bár a tervezetek a gazdasági érdekvédelmi szervezetek erőteljes támogatása mellett már a '10-es években elkészültek, a közgazdasági kar csak a két világháború közötti időszakban kezdhette meg működését. Míg a század elején a mintegy 10.000 főiskolás és egyetemista 60 %-a jogász volt, és csupán 14 %-a volt műszaki, addig a '20-as évekre az arányok kiegyenlítettebbé váltak. A 15.000 főnyi hallgatói kör valamivel több, mint harmada hallgatott jogot, és közel ezzel azonos arányú volt a műszaki és 10 %-ot meghaladó a közgazdasági hallgatók aránya. (Balázs-Lengyel, 1986) A MÁSODIK PROFESSZIONALIZÁCIÓS HULLÁM: MUNKÁSIGAZGATÓK ÉS KÁDER-MENEDZSEREK A '40-es évek intézményi változásai, az ezeket betetőző 1948/49. évi államosítások radikálisan átalakították a gazdasági reprodukció logikáját és a gazdasági elit rekrutációjának módját. A gazdasági vezetésben tapasztalható szakszerüsödési és részleges szakmásodási folyamatok megtörtek. Az intézményrendszer átalakulásának lényegét abban ragadhatjuk meg, hogy míg korábban a gazdálkodó egységek rendelkeztek a stratégiai és a taktikai döntések fölött egyaránt, az államosítással a döntési szintek kettéváltak. A tervezés integratív szerepre tett szert, a tervhivatal és a minisztériumok a vállalatok szintjéről mintegy elvonták a gazdasági stratégia formálásának lehetőségét. A vállalatok vezetésének munkája a taktikai döntésekre, a közvetlen termelésirá-