Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Benedek Gábor: Szakszerűsödés és mobilitás a dualizmuskori bürokráciában

Szakszerűsödés és mobilitás a dualizmuskori bürokráciában 145 választóvonalat jelentett a végrehajtói és a döntési pozíciók között, ami a kinevezés rendjének eltérésében is tükröződött: az alacsonyabb posztok esetében a minisztert, ettől felfelé viszont miniszteri előterjesztésre az uralkodót illette meg a kinevezés joga. A megyéknél a főbb posztokat nem kinevezés, hanem választás útján töltötték be, ám gyökeres tisztújítás igen ritkán történt, így a tisztviselők hivatali pályafutása meglepően folyamatos. Néhány éve Balázs Magdolna 238 dualizmuskori alispán pályafutását tárta fel. A vizsgált személyek egyetlen kivétellel valamennyien hosszabb időt, zömmel 15-20 évet töltöttek el alacsonyabb posztokon, mielőtt alispánná választották őket.

10 Saját adataim szerint a belső utánpótlás az egyéb vezető posztokra is jellemző: a főjegyzőt általában az aljegyzők közül választották, a főügyész az alügyészek sorából került ki stb. A pálya időben elnyúlt, az előrelépést gyakran több hatéves választási ciklus előzte meg. A minisztériumokkal összehasonlítva a hierarchia lényegesen differenciálatlanabb volt, az előmenetel két, legfeljebb három fokozatból állt. A megyei tisztviselők fizetését a kiegyezés után már nem helyi forrásból, hanem a megyéknek juttatott költségvetési keretből fedezték. Az összeg évről évre változatlan maradt, ez magyarázza a bevezetésben jelzett stagnálás pénzügyi hátterét. 1902-től állami irányítás alá vonták a vármegyei számvevőszékeket, ami tovább erősítette a függést a központi szervektől. A tisztviselők függő helyzetére élesen rávilágított az 1905. évi, úgynevezett nemzeti ellenállás. Az engedetlenségi mozgalomra válaszul a kormány felfüggesztette 12 vármegye állami dotációját, így a fizetés nélkül maradt tisztviselők tiltakozó akciója néhány hét alatt összeomlott.

11 A tartós hivatalvállalás egzisztenciális hátterét, az alternatív megélhetési források hiányát világosan mutatják a földtulajdonra vonatkozó adatok. A minisztériumi tisztviselők mindössze 10 %-a rendelkezett birtokkal a dualizmus egész időszakában. Nagyarányú csökkenést mutatnak az alispánok adatai: 1873ban még több mint kétharmaduk rendelkezett 100 holdnál nagyobb birtokkal, a 70-es évek végétől a századfordulóig megközelítőleg 50 %-uk, 1911-ben pedig alig egyharmaduk.

12 Hasonló tendencia, de eleve alacsonyabb induló érték jellemezte a szélesebb megyei tisztikart. 1879-ben a vizsgált 266 főből 32 %, az 1895. évi 302 személyből 27 %, az 191 l-ben 300-ból 25 % volt földbirtokos. Az átlagadatok persze jókora területi eltéréseket fednek el. Egyes esetekben a földtulajdonosok csoportja, a birtokos nemesség csorbítatlanul uralta a tisztikart 9 A minisztertanács 1867. március I T-i ülésén elfogadott szabályzat 2. §. In: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Összeállította Iványi Emma. Budapest, 1960,531. 10 Balázs Magdolna: A középszintű közigazgatási apparátus személyi állományának vizsgálata a dualizmus időszakában. Történelmi Szemle 1986/1 116-124. 11 Szabó Dániel: Századfordulós azonosulásformák, állam-, hivatalnok- vagy politikai identitás. Valóság 1991/11 23-31. 12 Balázs i.m.