Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Benedek Gábor: Szakszerűsödés és mobilitás a dualizmuskori bürokráciában

144 írástörténet - szakszerüsödés Benedek Gábor A politikusi karrier sokszor a hivatalban kezdődött, de a szokásos tisztviselői pályakezdéstől eltérő sajátosságokat mutat. Megannyi politikus életrajzában egymás után sorakoznak a tiszteletbeli megyei funkciók, de fizetéssel járó állást egyet sem találtunk közöttük. A tiszteletbeli funkciók jellemzésére csak egyetlen idézet: „Feltétlenül szükségesnek vélem - szögezte le a vármegyei alkalmazottak fizetésrendezését szolgáló 1904. évi törvény miniszteri indoklása - hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően törvényben mondassék ki, hogy a tiszteletbeli tisztviselőt a valóságos állással egybekötött javadalmazás nem illeti meg... Igaz ugyan, hogy a tiszteletbeli tisztviselők egy része tényleges szolgálatot is teljesít, más része azonban vagy egyáltalán nem, vagy legalább rendszeresen és állandóan nem működik.'" A törvény egyébként a megyei tisztviselőket besorolta az állami alkalmazottak fizetési osztályaiba és megszüntette a két szint szabályozása közti korábbi eltéréseket. A tisztviselői pálya önállósulásáról szólva tisztázni kell, hogy mellékállásban vagy főfoglalkozásként végezték-e munkájukat a vizsgált személyek. A politikára vonatkozó ismert weberi tételt parafrazeálva: hivatalukért vagy hivatalukból éltek-e az adott tisztviselők? Erről egyfelől a tevékenység tartóssága, másfelől a jövedelmi viszonyok, tehát a fizetés, illetve az alternatív megélhetési források vizsgálata tájékoztat. A minisztériumi tisztviselők esetében a hivatalban eltöltött idő - 201 magasabb beosztású személy adatai szerint - átlagosan 27 év, de nem ritka a 40 évi szolgálat sem, amely a teljes fizetéssel járó nyugdíj határa volt. Túlnyomó többségük fiatal korban, közvetlenül az egyetem elvégzése után lépett hivatali pályára és mintegy négyötödük már 30 éves kora előtt a minisztériumok kötelékében szolgált. Az egyéni karrier így nagyrészt egyazon intézményhez kötődött és a szervezeti felépítés hierarchikus rendjét követte. A tisztviselők fokozatosan haladtak előre az alacsonyabb posztokról a fogalmazói kar vezető állásai felé, melyeket rendszerint belső utánpótlással - és csak elvétve kívülről jövő személlyel töltöttek be. A teljes karrier a miniszteri tanácsosi állásig emelkedett, amelyet átlagosan 20 éves szolgálat után értek el a hivatalnokok. A vázolt pályafutás során az előmenetellel együtt növekedett a tisztviselők fizetése is. Ennek összegét a kiegyezést követő negyedszázadban a költségvetés, 1893-tól pedig törvény írta elő. Az egyes állásokat fizetési osztályokba sorolták, amelyek további fokozatokra osztottak. Azonos fizetési osztályon belül az anciennitás érvényesült, vagyis a magasabb fizetési fokozatba a kinevezés rangsorában haladtak előre. 1904-ben ezt felváltotta automatikus, tehát a meghatározott időnkénti előléptetés. Egyik fizetési osztályból a következőbe kinevezéssel lehetett lépni, a mérlegelésnél az 1893-ban kiadott szabályozás szerint a „szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság" számított. A 7. fizetési osztály fontos 7 A vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:10. törvény miniszteri indoklása. In: Magyar törvénytár. 1904. évi törvényezikkek. Budapest, 1905. 56. 8 Az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló 1893:4. te. 5. §. In: Magyar törvénytár. 1892-1893. évi törvényezikkek. Budapest, 1897, 393.