Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Tóth Árpád: Pest város tisztviselői az 1820-40-es években
Tóth Árpád PEST VÁROS TISZTVISELŐI AZ 1820-40-ES ÉVEKBEN A reformkor és az azt közvetlenül megelőző korszak pesti városi hivatalnokait több szempontból is lehet vizsgálni. Én három alapvető megközelítést szeretnék megemlíteni. 1.) Az intézménytörténeti szempontot már a századfordulón tüzetesen elemezte a szakirodalom. Ennek lényege, hogy korszakunkban mind a hivatalok száma, mind pedig az azokban alkalmazott tisztviselők száma tovább gyarapodott, és újabb, immár negyedik pénzintézetként létrejött a Letéti Pénztár, továbbá a kancellária, és a szakhivatalok (Adóhivatal, Számvevőség, Telekhivatal, Mérnöki Hivatal stb.) újabb beosztásokat alakítottak ki az addigiak mellé. A folyamat könnyen belátható, hiszen a város ezidőtájt dinamikusan gyarapodott. 1827ben még csak 56.577 lakót írtak össze, 1847-ben már 100.000-et 2 , ami az elintézendő ügyek számát érthető módon szaporította. Ezek bonyolultsága valamint a fokozódó elvárás az igazságos ügykezelés iránt mind több munkaerőt kötött le. 2.) Társadalomtörténetinek nevezem azt a megközelítést, amely a vizsgált hivatali tisztviselők történetét egy csoport társadalmon belüli pozíciójának átalakulásaként láttatja. Egyrészt ide sorolom a hivatali racionalizálódás, vagyis a bürokratizálódás folyamatát, amelynek eredménye az az állapot, amelyet Max Weber így jellemzett: „...alkalmazáson, fizetésen, nyugdíjon, előléptetésen, szakszerű képzésen és munkamegosztáson, szilárd hatáskörön, aktaszerűségen, hierarchikus alá- és fölérendeltségen nyugszik a bürokratikus hivatali apparátus." Ezzel szorosan összefüggő az a másik, szintén weberi meglátáson alapuló szempont is, amely a politikából és a politikáért élők csoportjainak szétválását elemzi. Másrészt a származással kapcsolatos kérdéseket említem itt: mekkora a városba költöző nemesek és a hagyományos (céhes) polgári családból származók aránya a tisztviselők között; esetleg tisztviselőcsaládok alakultak ki, amelyekben a posztok öröklődnek? Ezek a társadalmi kategóriák természetesen nemcsak a beleszületés útján - ebben az értelemben tehát tényként szerepelhetnek a vizsgált személyek életében -, hanem vágyként, mintaként, vonatkoztatási csoportként is. Hogy ez nemcsak logikai absztrakció jói látszik a nemességre törekvő, a polgárjogért folyamodó és a tisztviselők lányait feleségül vevő hivatalnokok számán, arányán. Érdemes tehát ezeket, a presztízsre vonatkozó szempontokat is figyelembe venni. 1 Schmall Alajos: Adalékok Budapest székesfőváros múltjából. Bp. 1897. 2 Budapest története III., Bp. 1975, 373. (a Társadalom c. fejezetet írta Nagy Lajos, a kötet szerkesztője) 3 Weber, Max: Állam, politika, tudomány. Bp. KJK. 1970. 369. o. 4 Weber, Max: A politika mint hivatás. Bp. 1989. ELTE-MKKE Művelődéskutató Intézet, 16.
