Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Bácskai Vera: Szakszerűsödés a korai vállalkozásban

130 írástörténet - szakszerűsödés Bácskai Vera és ennek megfelelően már a 18. század végén, első képviselőik jelentkezésekor megkísérelték elkülönülésüket tőlük. Feladatuknak nemcsak, és nem elsősorban az áruk hagyományos módon való, hagyományos csatornákon keresztül való közvetítését tekintették: szerepüket a nemzetgazdaság egészében, ennek szervezésében látták. Ahogyan már 1791-ben megfogalmazták: ,A nagykereskedő feladata, hogy a belföldi terményeknek új piacokat szerezzen, a belföldi terményeket átalakítsa, javítsa, új belföldi gyárakat és kézműveket létesítsen, a belföldi gyártmányoknak és kézműveknek a külföldön nagyobb keletet biztosítson, a belföldi gyárak és ipartelepek részére a külföldi nyersanyagokat beszerezze és végre a kisebb vidéki kereskedőket a szükségesekkel ellássa.'" Azaz tisztában voltak vállalkozói, gazdaságszervezői tevékenységük jelentőségével, speciális voltával, amely speciális tudást (kalkulációt, racionális, kezdeményező üzletvitelt, racionális gazdasági döntéshozatalt, szélesebb körű információs hálózatot stb.) és tulajdonságokat (mint pl. kezdeményezést, nyitottságot az újítások iránt, szervezői, vezetői képességeket, kockázatvállalást) igényelt. Ugyanazokat a tulajdonságokat, amelyek az ipari vállalkozókat is jellemezték, és nem volt véletlen, hogy az ipari vállalkozók és nagykereskedők adózás és egyéb szempontokból a nagykereskedőkkel közös rubrikában szerepeltek az összeírásokban. Társadalmi hasznosságuk tudata, kiemelt honpolgári felelősségérzetük nemcsak a felsőbb kormányszervekhez beterjesztett vagy a nyilvánosságnak szánt elaborátumaikban fogalmazódott meg, de tükröződött magánirataikban és a mindennapi cselekedeteiket vezérlő polgári értékrendszerükben is. Sajátos szerepük ilyen értelmezése igen korán megérlelte az igényt a többi kereskedőtől való elkülönülés, illetve jelentőségükkel összhangban levő speciális státusz elérésére. Már 1790-ben felvetették egy külön nagykereskedői osztály létrehozásának szükségességét, ekkor még a régi céhes jellegű kereskedelmi testületen belül. Másrészt speciális helyzetük társadalmi elismerésére, státuszuk és tevékenységük zavartalanságának állami garanciáira is törekedtek - ez is olyan mozzanat, amely nem idegen a professzionalizálás modern kori folyamataiban -, amikor a 18. század végén a nemességgel egyenlő elbánást, országgyűlési képviseletet követeltek maguknak: azt, hogy személyüknek és tulajdonuknak különleges, a többi polgár és kereskedő által elvezettnél nagyobb biztonságot garantáljanak. Ez is emlékeztet bizonyos jelenkori törekvésekre, amikor egyes szakmák speciális helyzetük állami elismerését próbálják kivívni, hogy az államtól kapjanak védelmet a munkaerők versenyében. A rendi társadalom keretei között ezt az elismerést rendi különállásuk megteremtésével kívánták elérni. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vállalkozók első nemzedékénél a professzionalizáció folyamatának bizonyos mozzanatai már fellelhetők. Ennek ellenére professzionalizációról nem beszélhetünk, hiszen ennek megvalósulását egyrészt a rendi korlátok gátolták és lassították, másrészt az, hogy e vállalkozói réteg számban is csekély volt ahhoz, hogy érdekeit önállóan érvényesítse. Rá7 Pólya Jakab: A pesti Polgári Kereskedelemi Testület és a Budapesti Nagykereskedők és Nagyiparosok társulatának története. Bp. 1896. 210-211.