Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Vári András: Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században

Vári András SZAKSZERŰSÉG ÉS VÁLLALKOZÁS A KÉSŐ 18. ÉS A 19. SZÁZADBAN SZAKSZERŰSÉG ÉS VÁLLALKOZÁS - KTO KAVO, AZAZ LENIN UTÁN SZABADON: KI KIT INTERGRÁL? A vállalkozás szó menthetetlenül az ipari forradalom kontextusát idézi. Ennek egyik oka fogalmi: akár a schumpeteri alapdefiníciót vesszük, az erőforrások újszerű összekombinálásának kreatív aktusát, akár a későbbi módosulásokat, ugyanarra a korra mutatnak. De természetesen irányítják értelmezésünket a már elvégzett kutatások is. Az iparosodás második hullámában, a 19-20. század fordulóján ugyanis a részvénytársasági formában működött vállalkozások belső szerkezetére is a korábbinál több fényt vetnek a források. Ez a szerkezet ekkor a nagy tőkéket megmozgató vállalatoknál erős belső differenciálódásnak és bürokratizálódásnak indult. Azt a kérdést, hogy ezek a folyamatok mennyiben tették magát a vállalkozási tevékenységet a szakszerűség birodalmává, a vállalkozástörténeti irodalom részletesen tárgyalja. Itt és most azonban szélesíteni kívánom a kérdést. Ugyanebben a korban ugyanis viszonylag gyorsan és tömegesen lezajlott a műszaki tudományok bevonulása a termelésbe. Az ezzel a témakörrel foglalkozó tanulmányok általában kiemelik az integrációs folyamat viszonylag gyors és problémamentes voltát és a tőke aktív szerepét. Úgy tűnik, mintha a tőke éppoly könnyen, mint ahogy korábban fölfedezte a gépek és a szervetlen energiaforrás termelésbe vonásának jövedelmezőségét, azonmód igájába fogta volna a tudományt is, mikor a szabványosítás és a nagy pénzügyi jogi kodifikációk körüli harcok után erre egy szusszanásnyi ideje maradt. Lehet, hogy a konkrét folyamatokat, a műszaki tudományok alkalmazását a gép-, a vegyi- és villamosipar területén ez a megközelítés jól tükrözi, de félretájékoztat minket, ha szaktudás és vállalkozás kapcsolatát szélesebb perspektívában tekintjük. Tágíthatná időhorizontunkat például annak figyelembevétele, hogy a nagy gazdasági szervezetek az iparosodás előtti korban is szűkös erőforrások kombinálásából szerzett jövedelmük hosszabbtávú maximalizálását tűzték ki célul. Ezt igazolni lehet a rendileg kiváltságolt státusúak gazdasági szervezeteire, például a nagybirtokosok mezőgazdasági, bányászati és ipari vállalkozásaira, de még a kamarai gazdálkodás nagy részére is. így a kamarai kezelésben lévő uradalmakra, némi megszorítással a kamarai erdőgazdálkodásra is. Természetesen e gazdasági nagyszervezetek súlya az összgazdaságon belül a 18. század végén egész más volt, mint ma, ám foglalkoztatottjaik számát tekintve e „régi" nagyszervezetek a 20. század elejéig még lépést tartottak a technikai iparágak részvénytársasági formában működő tőkeerős nagyvállalataival. Önmagában már ez is fölkelti a