Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Vári András: Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században
122 írástörténet - szakszerüsödés Vári András kíváncsiságot, vajon nem tettek-e már az ipari forradalom előtti, „régi" gazdasági szervezetek is kísérletet a szakszerűség és képviselőinek integrálására? A szakszerűség nemcsak a műszaki tudás jellemzője. Racionális, formalizált, rendezett, megfigyelésen vagy kísérleten alapuló tudásként való alkalmazása már a 18. század végén is egy sor szakma alapjául szolgált, mint pl. az orvosié, az ügyvédié és a mérnökié. Ezek a foglalkozások személyes szolgáltatások voltak és maradtak napjainkig. Gazdasági jellegükre nézve, esetükben a termelési tényezők bármilyen kombinációjának döntő eleme - amely igen megnehezíti, hogy vállalkozásként kezeljük őket vagy akárcsak alkalmazzuk rájuk a modern ökonómiai kategóriákat - a személyes szaktudás volt. Éppen e sajátos jelleget domborította ki az 1930-as években Talcott Parsons és T. H. Marshalls", valamint követőik. Véleményük szerint e szakmacsoport olyan fontos társadalmi funkciókat töltött be, hogy a „professzionalizáció" felé haladó fejlődésben különleges szabályozás tárgyává vált. Az önellenőrzéshez és önigazgatáshoz szükséges jogokat és intézményeket kapott, jövedelmeit nem piaci alku, hanem egységes honoráriumrendszer szabályozta, és így nem is profitorientált, hanem a szakmai becsület, vagyis a szakmai minőségi követelmények és a szolgálat etosza motiválták, a vétségeket pedig az önellenőrzési rendszer (kamarák, becsületbíróságok, etikai bizottságok) torolták meg illetve szűrték ki. Mindezek alapján élesen szembeállították e szakmacsoportot, „the professionals", a profitorientált rétegekkel. Az eltelt időben e modell minden eleme éles és empirikusan megalapozott kritikát kapott. 3 Rámutattak a professzionális rétegek jövedelemszerzésének lényeges hasonlóságaira a profitszerzéssel. Kimutatták a professzionális szolgáltatások fogyasztóinak kiszolgáltatottságát, a szolgáltatók és fogyasztóik közötti, a parsonsi modellben egyfajta társadalmi szerződés módjára fölfogott viszony esetenként a diszlunkcionalitásig menően szélsőséges aszimmetriáját. Innen továbblépve meg lehetett mutatni, hogy a professzionális csoportok társadalmi helyzete korántsem vezethető le egyszerűen az általuk ellátott rendkívüli fontosságú társadalmi funkciókból, hanem az valójában hatalmilag megalapozott és politikai eszközökkel is megvédett, intézményes elrendeződés. A koncepció meghaladását végül is egy újabb elgondolás kimunkálása tette lehetővé. 1 Parsons nézeteinek tömör összefoglalását ld. Talcott Parsons: „Professions" szócikk, International Encyclopedia of the Social Sciences, ed. by David L. Sills, 1968. Első kifejtése: Talcott Parsons: The Professions and Social Structure, in: Social Forces 17, 1939, 457^-67. 2 T.H. Marshalls: The Recent History of Professionalism in Relation to Social Structure and Social Policy, in: Canadian Journal of Economics and Political Science, 5, 1939, 325-340. J Tömör összefoglalójáé kritikáknak: Dietrich Rüschemayer: Professionalisierung. Theoretische Probleme für die vergleichende Geschichtsforschung, Geschichte und Gesellschaft, 6, 1980, 311-325. 4 Eliot Freidson: Profession of Medicine: A Study of the Sociology of Applied Knowledge, N.Y. 1970; uo: Professional Dominance: the Structure of Medical Care, N.Y. 1970; uo: The Futures of Professionalization, in: M. Stacey et al. (eds.): Health and the Division of Labor, London 1977, 14-38; T. J. Johnson: Professions and Power, London 1972.
