Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Karády Viktor: Elitképzés, elitkiválasztás, elitlegitimáció (A középiskola társadalmi funkcióinak alakulása Magyarországon 1948 előtt)

Elitképzés, elitkiválasztás, elitlegitimáció 115 leghathatósabb diáktámogatást egyenesen a közhivatalnokok leszármazottjainak szánták („köztisztviselői ösztöndíj"). így a kedvezményezési rendszer csak marginálisan lehetett az alulról jövő mobilitás támasza. Fontosabb szerepe volt a felekezeti iskolák támogató rendszerének, amely a papság rekrutációs deficitjét a parasztságból és a szolgakispolgárságból kiemelt fiatalok tanulmányainak anyagi támogatásával próbálta meg - eredményesen enyhíteni. Különösen vonatkozott ez a katolikus papságra, amelynek újratermelése - természetes reprodukció híján -jórészt, időszakonként pedig többségében a katolikus gimnáziumokban kitaníttatott népi elemekre támaszkodott. A protestáns papság negyedét-kétötödét saját gyermekeiből válogatta ki utánpótlását. Harmadrészt a középiskola elősegítette a többgenerációs társadalmi mobilitást vagy a műveltségi tőke szélesebb családi újratermelésével kiváltott mobilitást. Az előbbire tipikus példa a paraszti és kisrészt szolgakispolgári vagy munkás (pl. altiszt) gyerekekből kikerült tanítói vagy (protestáns) kispapi réteg leszármazottjainak középiskolai képesítése és ezen keresztül az „űri" középosztályba való felemelkedése. Az 1930. évi, Laky-féle főiskolai felmérés - amelynek eredményei ki vetíthetők az egész érettségiző népességre - a hallgatók szüleinek körében csak 35 % diplomást talált. Feltehetőleg ebben az időszakban az érettségizők szülei között sem lehetett a felénél több érettségivel bíró. A szigorú értelemben vett iskolai mobilitás tehát egyértelműen bizonyítható ebben a korban. A korábbiakban a középiskolai közönség egyes alcsoportjai számára -leglátványosabban a zsidóságnál - a gimnáziumok mobilitást közvetítő és lebonyolító szerepe még nyilvánvalóbb. A zsidóság kereslete az abszolutizmus korában, főképp azonban a kiegyezés után jelent meg tömegesen a középiskolai piacon. Már ekkor érintette a neológ, asszimilációra beállított városi zsidóság legalsó rétegeit is, a szakmunkások és a kiskereskedők valamint a kisiparosok gyerekeit az 1870-es és az 1880-as évek budapesti középiskolásaira vonatkozó adatfelvételek szerint. Mivel azelőtt nyilvános iskolákból nemigen került ki zsidó értelmiségi az orvosokon és talán a gazdatiszteken kívül, szükségszerűen erős mobil csoportokról lehetett csak szó. Nem kevéssé ezekből került ki az a művelt zsidó középosztály, amely századunk első évtizedére már országosan is, de kiváltképp a városokban, a magánszektor értelmiségi pozícióinak többségét elfoglalta. KONKLÚZIÓ HELYETT: A KÖZÉPISKOLAI ELITKÉPZÉS MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ALAKVÁLTÁSAI Érdemes talán a fenti, általánosságukban bemutatott rendszersajátos jellemzőket és iskolai funkciókat történelmi módosulásaikkal és arányeltolódásaikkal kronologikus sorrendben is összefoglalni, különösen abból a szempontból, hogy az iskolai kereslet és a kínálat hogyan függött össze az értelmiségi piacokon kialakult helyzettel. A modern magyar középiskola első nagy történelmi fázisa az 1849. évi Entwurffal kezdődött és a liberális nemzetállam 1919-ben történt összeomlásával zárult le. Ezt a szakaszt leginkább az igen erős fejlődési dinamika jellemezte,