Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
RENDŐRINFORMÁTOROK A HADBÍRÓSÁGOK ÁRNYÉKÁBAN. HAYNAU ÉS GERINGER ÜGYNÖKEI 1849 tavaszától a bécsi kormányzatnak az alapoktól kezdve kellett újjá szerveznie az államrendőrségi információszerzést kül- és belföldön egyaránt. A közvetlen irányítás formailag a belügyminiszter, Franz Stadion gróf, majd utódja, Alexander Bach kezében volt, azonban Felix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök, mindenekelőtt pedig az uralkodó és első hadsegédje, Kari Grünne gróf alapvető szerepet játszott annak irányításában. Az ostromállapot viszonyai között döntő pozíciót birtokló katonai vezetők közvetlenül a miniszterelnöknek jelentettek. Bach azt vallotta, hogy az információgyűjtés és értékelés e téren is a közigazgatási hatóságok, illetve az azoknak alárendelt rendőri hatóságok feladata. A rendőri hatóságok hálózatának kiépítése azonban 1851 májusáig elhúzódott, csak ez után voltak adottak az intézményes alapfeltételek ahhoz, hogy a Bach által preferált államrendőrségi információszerzés hálózatának kiépítése megkezdődjön. Addig azonban Magyarországon is a katonai hatóságoknak jutott döntő szerep. Az államrendőrségi információszerzésnek az 1850-es évtized első éveiben több központja is kialakult Magyarországon, jórészt a fővárosra koncentrálva. Itt három információs centrum is működött: a hadsereg-parancsnokság, Karl Geringer császári biztos hivatala, valamint a pest-budai városparancsnokság/rendőrigazgatóság, amit kiegészített a csendőri szervezet információs hálózata. 1849- 1850-ben a legfontosabb ezek között egyértelműen a III. hadseregparancsnokság rendőri ügyosztálya volt. DEÁK ÁGNES A III. hadsereg-parancsnokság rendőri ügyosztálya Az ügyosztályt Rudolf Kopp von Felsenthal bécsi rendőrfőbiztos szervezte meg 1849 tavaszán, majd 1849 júniusától 1852 őszéig Eduard Podolsky (a bécsi rendőr-igazgatóság biztosa) irányítása és Julius von Haynau báró altábornagy és utódai (Kari Wallmoden-Gimborn gróf altábornagy, illetve 1850. október 31-től Christian Appel báró lovassági tábornok) felügyelete alatt működött. Államrendőrségi ügyekben - ahogyan 1850. december vége előtt minden más ügyben is - a hadsereg-parancsnokság jelentéseit egyenesen Schwarzenberg miniszter- elnöknek címezte.1 1 1851 végén Schwarzenberg utasítása szerint a „tisztán politikai vagy magasabb rendőrségi ügyekben" a jelentéseket közvetlenül személyesen hozzá kellett intézni, míg az adminisztratív jellegű ügyekben a külügyminisztérium lett a címzett. Wemer külügyminisztériumi államtitkár-helyettes leirata a III. hadsereg-parancsnoksághoz, Bécs, 1850. december 29. HL III. AC PS Normalien. Nr. 142. 23
