Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kövér György: A „000" fedőnevű ügynök: Pest, 1883–1884. Egy spicli identitásának és azonosításának bonyodalmai
Kövér György: A „000" fedőnevű ügynök: Pest, 1883-1884 Az is kiderült az irodalomból, hogy Urs Nándor VIII-IX. kerületi kapitány egy a Kaiser-kocsmában tartott gyűlés bejelentésének elmulasztása miatt beidézte az antiszemita mozgalom vezetőit a kapitányságra, mérsékletre intette őket és pénzbírságot szabott ki rájuk. A beidézettek között ott találjuk Imre Ferencet is.30 Ennyi forrásnyom után itt volt az ideje (valójában rég meg kellett volna tenni), hogy megpróbáljam a címtárakból kideríteni hol lakhatott, miből élt Imre Ferenc? A következőt találtam: „Imre Fér. szabó, VIII. Stáció u. 30."31 Ekkor végképp belém fészkelődött a gyanú. Amikor „000" feljelentette a Bencsik Ferenc kávémérésében éjszaka mulatozókat, ott miért nem szerepelt Imre Ferenc a tanúk között, ha ott lakott? Miért is ecsetelte olyan mélységes szimpátiával a „000" fedőnevű ügynök Imre Ferenc felszólalásait a külföldi munkások szerveződése, a „radikális szociálforradalmárok" ellen? Már nem is olyan égbekiáltó a távolság a „magyar munkásegyletek" egyik szervezője és a józsefvárosi „általános keresztények" cím alatt Imre Ferenc lakásán alakuló antiszemita mozgalom között. Csak nem maga Imre Ferenc írta (többek között magáról) ezeket a jelentéseket? A gyanú azonban sohasem elég, ennél kézzel foghatóbb bizonyítékra lett volna szükség. Tovább kellett nyomozni Imre Ferenc személye után. A név mint vezérfonál jutott eszembe, a biográfiai irodalom régi vitakérdése. Vajon Bourdieu mit mondott volna az álnévről? A Politikatörténeti Intézet Levéltárában nem találtam Imréről személyi anyagot, pedig segítő kezekben nem volt hiány. Egyetlen kéziratos német nyelvű visszaemlékezés tett róla említést, ráadásul a fent emlegetett Práger Ármin tollából.32 A memoárral kapcsolatos várakozásaim azonban csak részben teljesültek. Azt ugyan magától értetődően állítja, miszerint már akkoriban is tudta, hogy Imre Ferenc gazember („Schurke"), a vezetőség előtt is pedzegette, hogy van egy 'denunciáns' közöttük, kimondta a nevét is, de azt is feltételezi, hogy a dr. Csillag által vezetett mérsékelt pártvezetés szándékosan szabadította rá a külföldről menekültekre - a besúgó révén - a rendőrséget, mert így akartak megszabadulni tőlük.33 Természetesen érthető, hogy Práger, akit 1884 tavaszán tartóztattak le, és hat évet ült, engesztelhetetlen a régi pártvezetéssel szemben, de ezek szerint azt nem tudhatta, hogy Imre és a központot vezető dr. Csillag között milyen ellentétek feszültek. 50 Uo. 111/1884.1884. február 20.; HORVÁTH J„ 1998. 510. 31 Bp. cím- lakj., 1885. 32 Práger Ármin visszaemlékezése. PIL 686 f. 1. cs. 186. ő. e. XIV. Bp., 1901. augusztus 12. 33 Uo. De azt nem írja le, hogy Imre nevét mondta volna ki. Viszont azt meséli el, hogy a „nemrég meghalt Ferenczi" ugrott neki a gyanúsítás miatt. Pedig Ferenczi Imre cipész szaktársáról a „000" ügynök rendszeresen jelentett. Egy másik visszaemlékezés is utal arra, hogy voltak „lelketlen rendőri besúgók", akik társaikat „kevés Júdás pénzért ártatlanul elárulták." Heckmann István: Életem. PIL 665. f. 85. ő. e. I. köt. 123. Ám ő sem említ konkrét nevet. 163
