Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög–római világban
Kémek, ügynökök, besúgók információt a saját erejéről, bízván abban, hogy az elegendő lesz az elrettentéshez. A Kr. e. 431 és 404 között dúló peloponnészoszi háború a Spárta vezette pe- loponnészoszi szövetség és az Athén irányítása alatt álló délosz-attikai tengeri szövetség küzdelme volt, amely lángba borította az egész hellén világot. Nem csupán a két koalíciót alkotó városállamok csaptak össze egymással, de városokon belül is dúlt a politikai csoportok harca a hatalom megragadásáért. Az árulás már a korábbi görög történelemben sem volt ismeretlen jelenség. Gondoljunk csak a trakhiszi Ephialtészre, aki Kr. e. 480-ban felfedte a perzsák előtt a csak kevesek által ismert Anopaia-ösvény titkát. Ez az információ tette lehetővé Leónidasz Thermopülainál állást foglaló seregének bekerítését.49 A peloponnészoszi háború 27 esztendeje alatt éppen 27 olyan esetről tudunk, amikor városokon belül felfedett politikai összeesküvést szőttek a belső hatalmi viszonyok megváltoztatása érdekében.50 Ezek a mozgalmak együtt jártak a koalíció váltás szándékával is. Az árulás szinte normális gyakorlattá vált a bel- és külpolitikai viszonyok alakításában. A peloponnészoszi háborúnak ez a jellegzetessége tette lehetővé, hogy önálló tudományos könyv jelenhetett meg Az ötödik hadoszlop a peloponnészoszi háborúban címmel.51 Azt viszont a főleg Thuküdidész művének adataira támaszkodó modern történetírás nem tudta eddig megállapítani, hogy a 15 Spárta-barát és 12 Athén-párti52 államcsínykísérlet megszervezéséből menynyi részt vállaltak a városokba esetleg betelepült, a stratégiai felderítést végző idegen ügynökök. Az ismertté vált szervezők helyi politikusok voltak, akik maguk viselkedtek idegen hatalom ügynökeként. A taktikaihoz hasonlóan a stratégiai felderítés is új dimenziókat nyert a második pun háború időszakában. Itt új mozzanatként jelent meg a dokumentumok elfogása, amelyek olyan akciókra vagy szándékokra vonatkoztak, amelyek stratégiai választ igényeltek. Kr. e. 215-ben egy római flottakötelék elfogta azt a hajót, amely V. Philipposz makedón király követeit és azok karthágói tárgyaló partnereit vitte Makedóniába. Előzőleg V. Philipposz Róma ellenes szerződést kötött az Itáliát dúló Hannibállal, és most ezt az egyezményt kívánták ratifikálni. A szerződés szövege az elfogást követően a senatus elé került. Ez azonnal mozgósította hajóhadát, majd diplomáciai offenzívába kezdett Makedónia hellenisztikus ellenfelei megnyerésére. Mindennek következményeként V. Philip- poszt részben Róma, részben az ahhoz csatlakozó államok (aitól szövetség, Pergamon stb.) haderői kötötték le, ami meghiúsította Hannibállal való együttműködését.53 Nyolc esztendővel később Haszdrubal Placentia alól hat követet menesztett bátyjához, Hannibálhoz egy levéllel, amelyben azt közölte, hogy az Alpokat « Uo. VII. 199-228. Vö.: GREEN, 1998.109.; Kertész, 1999, 35-57. (Leónidasz); KERTÉSZ,. 2008. 76. so Losada, 1972.15. 51 Ld.: előbbi jegyzet. Vö.: CAH, 1992. 370-498. 52 Losada, 1972.27. 53 Polübiosz VII. 9.; Livius XXIII. 33,4-34,9, 38; Appianosz: Maked. I. 2-3. 146
