Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?

Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? Konklúzió

A titkos levelezők elsősorban kalandorok voltak, akik a legalitás és az illegalitás között mozogtak az akkori társadalmi struktúrák tekintetében. Vagányságuk, valamint az, hogy gyakran a végsőkig is képesek voltak elmenni, számos pozitív eredménnyel járt az őket megbízóknak, ugyanakkor ilyen fajta tevékenységük gyakran veszélybe is sodorta a küldetést, annak bizalmasságát vagy a megszerzett információk hitelességét.

Ahogyan magára a korszakra is jellemző az átmenetiség, az akkor élők tevékenysége is rendkívül sokszínű volt, amely az útkeresés irányába hatott. Az átmenetiség jellemzője a számos politikai intrika, az udvari és szerájbeli frakcióharcok, az érdekcsoportok létrejötte és küzdelme az élet több területén és a társadalom minden szintjén. Nem volt könnyű dolga e konstellációkat tekintve egyetlen olyan embernek sem, akinek a feladata az volt, hogy megbízható, titkos információkat szerezzen. A császári követ, majd később Pietro Ricciardi és Marc'Antonio Mamucca della Torre által koordinált hírszerzés a 17. században mindvégig működött, a levelezők híreikkel, információikkal segítették a császári udvar, illetve adott esetben a hadvezetés munkáját. Hagyományos családi kapcsolataik, szerájbeli ismeretségeik, vallási közösségük informátorai mind-mind segítették a munkájukat. A levelezők azonban nem elégedtek meg azzal, hogy sejtéseket, értesüléseket, híreket, információkat vagy adatokat papírra vetettek. Sok éves tapasztalatuk, helyismeretük és személyes kapcsolataik révén arra is alkalmasak voltak, hogy a megszerzett információkat értékeljék (elsődleges értékelés), így sokszor látták el - szerintük fontos - tanácsokkal a bécsi udvart.

Miután - a számos veszély ellenére - a levelezők személyes csatornáikon keresztül az információkat beszerezték, nem kisebb gondot jelentett számukra, hogy azt hogyan tudják biztonságosan Bécsbe juttatni. Ehhez a folyamathoz igénybe vettek minden lehetséges útvonalat, minden elképzelhető eszközt. Mindegyik levélnek más és más volt a menetideje, így a bennük rejlő információk értéke is változó lehetett a bécsi udvar számára. Az információkat végső soron természetesen Bécsben is értékelték (másodlagos értékelés). A megszerzett információk jelentőséggel bírtak a bécsi udvar számára, befolyásolták a császár és az irányítása alatt működő adminisztráció döntéseit, a jelentések azonban, amelyek a levéltárakban fennmaradtak az utókor számára is értékesek.

Térjünk vissza a kiindulási ponthoz, ahhoz, amikor összegyűjtöttük, milyen jellemzői vannak egy titkosszolgálatnak. Itt most összevetjük azokkal a tényekkel, amelyek a Habsburgok „Titkos Levelezői Hálózatát" jellemezték. Alapvetőnek tekintettük, hogy a titkosszolgálatot egy központi (állam)hatalom működtesse. Ez, esetünkben a Habsburg-uralkodó adminisztratív szerve, a Haditanács, ezen belül is a keleti nyelvek főtolmácsa és az irányítása alatt álló szervezet volt.

2. föl. 185v). Mivel az irat a császári levéltár török állagában maradt fenn, nagy a valószínűsége annak, hogy azt vagy a lengyel, vagy a császári adminisztráció megszerezte a követségtől.

127