Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kémek, ügynökök, besúgók A titkos levelezők a Bécsben meghatározott hírigénynek megfelelően gyűjtöttek adatokat úgy, hogy az oszmán adminisztrációval hivatalos minőségükben találkoztak, de úgy is, hogy annak berkeiből belső embereken keresztül szereztek (gyakran titkos) híreket. A Habsburgok csak olyan helyen alkalmaztak titkos levelezőket, ahol a bécsi udvar szempontjából fontos események történtek. A 16- 17. században az osztrák Habsburg ágnak az Oszmán Birodalom vált legfőbb riválisává, amelynek nyugati irányú terjeszkedése egyértelműen sértette a király, majd később a császár érdekeit. Ennek megfelelően előbb Budán, Belgrád- ban, Szófiában és Konstantinápolyban, majd - háborús időben - csak az oszmán fővárosban működtek a hírszerzők. Láthattuk, hogy a titkos levelezővé váláshoz komoly feltételeket kellett teljesíteni, alkalmasságukat számos tényező határozta meg. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a levelezők kiválasztásához egy „alkalmassági listát" állítottak össze, majd ehhez kerestek „tökéletes hírszerzőt". Az azonban bizonyos, hogy a rendszerbe kerülő jelöltek esetében a fentebb felsorolt alkalmassági feltételek meglétét vagy hiányát megvizsgálták, és ennek ismeretében döntöttek a beszervezésről. Hangsúlyoznunk kell, hogy az első pillanattól fogva beszervezésről beszéltek, ami szintén a titkosszolgálatiság jegyeit erősíti. A titkos levelezők az információkat kiterjedt, szerteágazó, számos réteghez kötődő kapcsolatrendszerük segítségével szerezték meg, és - lehetőség szerint több forrás használata révén - törekedtek arra, hogy azok hitelessége minél megkérdőjelezhetetlenebb legyen. Jelentéseiket sokszor egyáltalán nem írták alá, vagy az un amico aláírás szerepelt rajtuk. Ez védelmet jelentett számukra az oszmán adminisztrációval szemben. Megfigyelhettük, hogy írásaikban gyakran értékelték, elemezték a megszerzett információkat, amire helyismeretük predesztinálta őket, és ami által nagymértékben segítették a Haditanács keleti ügyekkel foglalkozó részlegén dolgozók munkáját. Utóbbiak feladata volt, hogy a Keletről érkező információkat összegyűjtsék, dekódolják, a más területről oda jutó hírekkel és értesülésekkel összevessék, ütköztessék. Ebből készültek a kivonatok, az Extraktok, amelyek révén a Haditanács, illetve a császári adminisztráció, majd végső soron maga a császár a keleti területekről döntött. Mindezen jellemzőket figyelembe véve tehát kijelenthetjük, hogy a „Titkos Levelezők Hálózata" valójában titkosszolgálatként működött. Forrás- és irodalomjegyzék 1. Levéltári források EFK Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár MNL OL E 196 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Bp.) Magyar Kamara archívuma. Archívum familiae Thurzó 128
