Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Klement Judit: Válság egy húzóágazatban – a 19. századi malomipar példája

Klement Judit: Válság egy húzóágazatban - a 19. századi malomipar példája

1870-es években. A 19. század közepére tehát egyaránt javultak a vállalkozás általános feltételei, és megerősödött egy dinamikus vállalkozói csoport is.

Iparágról lévén szó nem elhanyagolhatóak a malomipar felfutásához szükséges technológiai adottságok sem.6 Az első gőzmeghajtással működő malom Magyarországon Sopronban épült fel és 1836-tól működött, a malomkövek helyett már a hatékonyabb hengerszékkel történő magasőrlést alkalmazó technika pedig az 1839-ben alapított, 1841-re felépült Pesti Hengermalom Társasággal jelent meg az országban. A gőzgép, a hengerszék és a magasőrlés alapjaiban formálta át a malomipart a 19. században. (Mindkét alapításban részt vett egyébként gróf Széchenyi István.) A gőzgép jelentősége abban állt, hogy általa a malomipar függetlenedett a természeti adottságoktól: nem volt rászorulva a szél vagy a víz hajtóerejére, bár vízre továbbra is szükség volt a gőzgép üzemeltetéséhez. A gőzgép által a feldolgozás helye, vagyis a malom térben eltávolodhatott a nyersanyag, vagyis a gabona termőterületétől, ráadásul a gőzmeghajtás sokkal nagyobb őrlési teljesítményt is biztosított. A nagyobb őrlőképességgel a piacra termelés feltétele nyílt meg, így egy malom már nem pusztán közvetlen környezetét láthatta el liszttel, de akár határokon átnyúló eladási lehetőségek is érdekelhették. A hengerszékkel és a magasőrlés technológiai újításával jelentősen javult az előállított őrlemények minősége, és nőtt a különböző értéket képviselő őrleményfajták száma a korpától a darán és a dercén át a lisztig. Ezt a már a 19. század közepén az országban levő technológiát aztán a malomipar felfutásával párhuzamosan tovább is fejlesztették a hazai malomvállalkozások. Még az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek az 1880-as években malomipari szakemberek a magyar malomtechnológia tanulmányozására.7

A felsorolt kedvező körülmények és feltételek jelentették a magyar malomipar felfutásának az alapját, és azon belül is a malomiparnak különösen nagy koncentrációját hívták életre az 1850-es, 1860-as évektől Pest-Budán, Budapesten. A 19. század közepétől Pest lett az ország kereskedelmének, közlekedésének és hiteléletének centruma, itt működött a már említett Gabonacsarnok, a tőzsde, az első kereskedelmi bank, az Osztrák Nemzeti Bank pesti fiókja, ide futottak be és innen indultak a kiépülő vasútvonalak, és a Duna szállítási útvonala is érintette a várost. E gazdasági központban tőkeerős vállalkozói csoportok éltek, akik kedvező befektetést látva finanszírozni akarták és tudták az ipari vállalkozásokat, köztük a malomipart. Hangsúlyozni kell, hogy a 19. századi gőzmalmokat hazai vállalkozók alapították és finanszírozták, külföldről érkező befektetői tőke nem játszott szerepet benne.8 A magyar malomiparon belül tehát kiemelkedő csoportot képeztek a fővárosi nagymalmok, ezek voltak az ország legnagyobb őrlőkapacitású kereskedelmi, vagyis kizárólag eladásra termelő gőzmalmai. A

6 A malomipar 19. századi technológiájáról összefoglalóan ld.: uo. 58-75.

7 Report, 1880: 5/565.12/572.

8 A malomipar alapítói és vállalkozói körének vizsgálatára ld: KLEMENT, 2007. 70-149.

81