Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Gödörből gödörbe

Közgazdasági szemmel mérlegelve az állásfoglalásokat, és figyelembe véve azt, hogy a csődeljárás alapelve, miszerint a hitelezők a csődtömegen osztozhatnak, a bankok elutasító álláspontja arra utal, hogy az esetleg magánosok számára is elérhetővé váló csődeljárás bevezetése esetén veszteségeket kellene elkönyvelniük, vagyis a klasszikus csődelvek figyelembe vételével minden óvatosságuk ellenére túlhitelezték magukat.

A magáncsőd jelenkori sanyarú történetéből az érződik, hogy a megszólalók másról és másként beszélnek, mint az 1949 előtti „régiek". Érdemes tehát áttekinteni a csődügy történetének legújabb szakaszát is.

Il/b. Az úgynevezett csőd jogának kialakulása 1945-től

A felhatalmazási törvényekkel vígan élve a kormány 1946 után tobzódott a rendeletalkotásban. Az államosítások végrehajtása után a Magyar Köztársaság Kormányának a kényszerfelszámolásra vonatkozó jogszabályok kiterjesztése és a hitelsértésről szóló 1932:IX. törvénycikk 4. §-ának kiegészítése tárgyában alkotott, a 4. §. (l)-ban a 920/1917. ME rendeletre is visszautaló 8750/1948. kormányrendelete előírta, hogy ha az adós kötelezettségeinek 50%-nál nagyobb része az állammal, állami vagy állami érdekű vállalattal szemben áll fönn, nem indítható csőd vagy kényszeregyezség, csak kényszerfelszámolás (1. §. [1]). A rendelet sanda szándékára utal, miszerint az eljárást nem érinti, ha kiderül, miszerint az állami jellegű kötelezettségek nem érik el az +50%-ot (3. §. [2]). Az állami és állami érdekeltségű vállalatok feloszlatása tárgyában hozott 9 400/1948. kormányrendelet már a káoszt kívánta igazgatni: az 1948. január 1-je óta nem működő vállalatok a Pénzintézeti Központban (PK) bejelentendők (2 §. [1]). E vállalatok feloszlatását a PK javaslata alapján az illetékes miniszter rendeli el, és csak a PK hajthatja végre (3. § [1], 4. § [1]). Vagyonrész csak állami vállalathoz kerülhet (6. § [1 ]).72

Az 1948. évi rendeleteket az 1949 elején életbe léptetett, az egyes vállalatok feloszlásának és felszámolásának szabályozása tárgyában született 560/1949. kormányrendelet helyezte hatályon kívül. Utóbbi az 1948:XXXVII. törvény alapján államosított, és — mint láttuk — ezáltal a csődtörvény hatálya alól kivont, továbbá az állami tulajdoni érdekkörbe került vállalatokra vonatkozott, föltéve, hogy azok hasonló érdekkörbe tartozó vállalatoknak tartoztak. Megjelent egy gumiszabály is: a feloszlás elrendelhető, ha valamilyen fontos ok ezt kívánja. A rendelet sajátos terminológiát vezetett be. Az illetékes miniszter nem feloszlathatta a vállalatot, hanem feloszlását rendelhette el (1. §. [1]), és ez a feloszlási rendelkezés volt az, amelyik a csőd-, és a csődöt helyettesítő többi (csődön kívüli kényszeregyezségi, illetve -felszámolási) eljárásokat kizárta (1. §. [5]). A 2. §. előírta a bíróságoknak, hogy csőd, illetve kényszeregyezség iránti kérelem ese72 MK.

68