Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

tén a bíróság tárgyalást rendeljenek el. A 4. §. a korábban kizárt csődön kívüli kényszerfelszámolás helyébe egy közönségesen felszámolásnak nevezett eljárást állított, amennyiben kimondta, hogy „ha a vállalat feloszlik, felszámolásnak van helye". Az ugyancsak az egyes vállalatok felszámolása tárgyában született 4247/1949. MT rendelet szűkítette az állam felelősségi körét: megkövetelte, hogy az adós főként (több mint 50%-ban vagy legalább 100 000 forinttal) állami vállalatoknak tartozzék [1.1. §. {1}. c]).

Ebben a rendeletben már megjelent a terv- és a vállalati gazdálkodás konfliktusa: tervkötelezett vállalatok (amelyek tehát „működésüket a népgazdasági tervnek megfelelő részletterv keretében voltak kötelesek folytatni") csak a Tervhivatal elnökével egyetértésben voltak fölszámolhatok (I. 1. §. [4]). Ugyanakkor valószínűleg az államapparátusra zúduló ügyterhet kívánta csökkenteni az a rendelkezés (I. 1. §. [4]), amelyik a csőd bírósági kezdeményezésének tilalmát viszonylagossá tette (a felszámolást kezdeményező miniszternek hatvan napon belül értesítenie kellett a bíróságot). A rendeletet nem sokkal később módosították, eszerint az egyéni cég alakjában működő vállalatok (ezek jobbára kisméretűek voltak) esetében az illetékes miniszter dönt a felszámolás körébe vonandó vagyontárgyakról, de a döntést utóbb a pénzügyminiszter felülbírálhatja.

Az állami beavatkozás csúcsra járt: a 3. §. szerint a „felszámoló vállalat hitelezőinek követelésüket bejelenteni nem kell; a hitelezők követelését a Pénzintézeti Központ állapítja meg".73 1956 után pár évvel a közgazdasági tudományos életben már lassan és óvatosan elkezdtek a gazdaságirányítás reformjáról gondolkodni, amikor a tervgazdálkodás gyakorlatában még az állami önkényesség gyakorlatát tökéletesítgették. A 35/1958. kormányrendelet a jogbizonytalanságot a Pénzintézeti Központ jogosítványainak növelésével kívánta csökkenteni. A rendelet szerint a felszámolás befejezte (felosztási terv kelte) utáni harmadik év elteltével semmiféle igény nem érvényesíthető. A befejezés időpontjára nézve a Pénzintézeti Központ nyilatkozata az irányadó.

Dolgozatunk elején a csődöt generális végrehajtásként határoztuk meg, érdemes tehát pillantást vetni a kor végrehajtási eljárásaira is. Az állami vállalatok elleni bírói végrehajtásról is rendeletileg intézkedtek. A közületi vállalatok elleni bírói végrehajtások tárgyában a 110/1950. MT rendelet büntetőjogi kérdéssé alakította a nem megfelelő pénzügyi gazdálkodást. A rendelet 3. §.-a szerint, ha egy ügyben a „Vállalati Pénzügyi Bizottság azt állapítja meg, hogy a vállalat pénzügyi helyzete a marasztalási összeg kifizetését a pénzügyi terv módosítása nélkül, illetőleg végrehajtási eljáráson kívül is lehetővé tette volna, a kifizetés elmaradása miatt felelős személy megállapítása és felelősségre vonása végett értesíti az illetékes minisztert". A jogszabályt hatálytalanító 60/1952. MT rendelet értelmében állami vagy állam tulajdoni érdekeltségében álló vállalat esetében a Magyar Nemzeti Bankot kellett megkeresni. Ilyen vállalatok esetében a rendelet (4) pontja értelmében a „végrehajtás elrendelésének, illetőleg végrehajtható

73 Trhgy, 1950.

69