Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Gödörből gödörbe

ilyen ellentétekről fönnmaradt információk értékes adalékok a nem formális hitelviszonyok működéséhez.) A követelések minősítéséhez a bíróságnak is volt szava, ugyanis a csődtömeget nem engedték nem üzleti igényekkel megterhelni. (Kártyaadósság teljesítését segítő kölcsön például nem kerülhetett ezek közé.)

Ezután a bíróság értékbecslőket küldött ki a vagyonbukott tulajdonolta javak föltérképezésére. Ekkor készült leltár a személyes és az üzleti vagyonról, az ingatlanokról, az ingóságokról, ez utóbbiakon belül az értékpapírokról.37

Házas ember személyes vagyonának összeírásánál el kellett választani a házastárs különvagyonát. Azonban az értékbecslők nem foglalkoztak a tulajdonlás kérdésével: minden értékesíthetőnek látszó dolgot összeírtak. Ez alól kivételt jelentettek — már a római jogban is — az elemi megélhetéshez szükséges tárgyak, ez gyakorlatilag egy ágyat és egy széket jelentett (ezeket tehát mindig a kutatónak kell a leltárhoz „hozzáképzelnie''). Csak a leltár végén rögzítették, hogy a házastárs mit vallott a magáénak.

Mint említtetett, a követelésekről is lista készült. Megkeresték az adóhivatalt, volt-e a vagyonbukottnak köztartozása. Érdekesebbek ennél a betáblázások, illetve jelzálogbejegyzések, valamint a váltókövetelések összeállítása. A betáblá- zás a mai jelzálog őse, mivel a korabeli hitelélet ritmusa nagyon különbözött a maitól, akkoriban egy-egy fizetési krízis kényszerítette ki a ténylegesen fönnálló és a már rég eltörlesztett kölcsönök különválasztását, az évtizedekkel korábbi betáblázások töröltetését.38 Ez a mai kutató számára azonban gyakran a sokkal korábbi hitelviszonyokra kínál utalásokat.

Míg a betáblázás a régi jog intézménye volt, addig a váltó már az új jog eszköze (jogintézményként szintén az 1840. évtől eredeztethető): lényegét tekintve egy törvényileg körülbástyázott adósságlevélről volt szó. Az adósság elvállalásának és visszafizetésének formalizált menete megnövelte a váltó forgalomképességét a többi fajta kereskedelmi kölcsönszerződéshez képest (a váltók adhatók-vehetők voltak, és ennek megfelelően kialakult az árfolyamuk is) — mai közgazdasági nyelven szólva a váltó csökkentette a halasztott fizetések tranzakciós költségeit. Míg a leltárak kiértékelése több csődanyag leltárainak összehasonlításával lehetséges, addig a váltóóvások egy-egy csődön belül is nagy számmal fordulnak elő, így alkalmasnak bizonyulnak következtetések levonására (már egy ügyön belül is). Sorba állításukkal egyrészt követni lehet a fizetés- képtelenségbe csúszás folyamatát, másrészt a váltóforgatási adatok földolgozásával legalábbis részben rekonstruálni lehet az adós körüli pénzügyi hálózatot.

37 Ezek a leltárak nagyon értékesek a kutatók számára. Nem mintha hasonló leltárak nem készültek volna más élethelyzetekben. A hagyatéki vagy árvaszéki ügyekben könnyen találni ilyeneket. Ez utóbbiak azonban gyakran halálesetekhez kötődnek, bár ilyen esetekben a leltár létrejöhetett akkor is, ha valakit gyámság alá helyeztek. A haláleseti leltárak közül azok volnának a csődleltárakkal összemérhetők, ha az elhalt váratlanul, élete virágjában hunyt el, vagyis a leltár nem egy életciklusának végén járó személy anyagi helyzetének lenyomata.

38 Vö. például HALMOS, 2008; Somorjai, 2010.16-17.

62