Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Az 1875. évi kereskedelmi törvény39 már utal arra, hogy az 1840. évi csődtörvény40 napjai meg volnának számlálva: „Míg a jelenlegi csődtörvény hatályban van" — fogalmazott a törvény 552. §-a. Az új csődtörvény a következő évtized elejére készült el.41 (Az új jogszabályt az egyik mai csődjogi kézikönyv „a klasszikus elveknek minden tekintetben megfelelő csődtörvény"-nek nevezte.42) A tervezetet az 1877. évi német birodalmi csődrendtartás mintájára a neves jogtudós, Apáthy István készítette el. Ez „megszüntette a csődpert"; ettől kezdve a csődeljárás peren kívüli eljárásnak volt tekinthető. Svájci mintát követett a törvény, amennyiben egyesítette a csődületi és a végrehajtási eljárást.43

A csődper szereplői némileg megváltoztak. A csődperügyelő funkciója megszűnt, teendőit a csődtömeggondnok vette át,44 viszont megjelent a csődbiztos, aki az egyik bírósági tag volt (fölhatalmazása a bíróságot nem igénylő bírói intézkedések megtételére volt érvényes).45 További lényeges különbség az 1840. évi szabályozáshoz képest, hogy a csődtömeg értékelését az 1881. évi törvény a csődhitelezőkre bízta, 46 továbbá az ún. kereskedelmi csőd a közönséges csőd sajátos esete volt, amelyre külön rendelkezés híján az előbbi szabályai vonatkoztak. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor még ennek az alesetnek is volt alesete, a szövetkezetek.

Gazdaságtörténészként aligha érthetünk egyet a jogászokkal abban, hogy „a csőd már fennállása alatt is elavult forma volt",47 miként az is kétséges észrevétel, hogy a „XX. század háborúi, forradalmai, puccsai, határváltozásai, gazdasági válságai" idézték volna elő, hogy „nemcsak a könnyelmű, részeges, tékozló", hanem „a legracionálisabban gazdálkodó, rugalmas üzletember is" csődbe mehetett.48 Az okok gazdaságtörténeti nézőpontból inkább endogén tényezők lehetnek — egyrészt a piaci integráltságot, másrészt az üzem- és vállalatméretek növekedést érdemes megemlíteni. Ezek egyik fontos következménye a cégek kezén lévő vagyon leltári értékének és goodwill-jének (piaci értékének) jelentős eltérése. Bármi legyen is az indok, tény az, hogy a csődeljárás a piaci felől a leltári felé mozdította a csődvagyon értékét, evvel jelentősen rontva a kielégítési arányokat.49 Ez fölértékelte az egyébiránt már a középkor óta ismert jogtechnikát, a kényszeregyezséget. Ennek lényege, hogy a hitelezők többsége (ami értelemszerűen nem fejenkénti, hanem csődkövetelés szerinti többséget jelent) meg3? 1875:XXXVII. törvény. MÁRKUS, 1896-1949.

40 1840:XXII. törvény. MÁRKUS, 1896-1949.

« 1881:XVII. törvény. MÁRKUS, 1896-1949.

42 Török, 2007.59.

43 Horváth, 2006. 483.

44 Messinger, 1898/c.

45 MESSINGER, 1898/b.

46 Horváth, 2006.484.

47 Török, 1984.2.

48 Horváth, 2006.484.

49 Uo. 484.

63