Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó
Gödörből gödörbe még értelmezendő volt (a latin terminusként megadott concursus és a concursus creditorum rövidülése).4 A közadós egyszerűen azt jelentette, hogy az adósnak több hitelezője is volt. Szabályozott eljárásra azért volt szükség, hogy a tulajdon- és vagyonbiztonság érdekében az adós és hitelezői, illetve a hitelezők egymás közötti viszonyában bizonyos alapelveket fektessen le. Ezek az elvek a végrehajtási eljárásban a személyek közötti viszonyokról a követelések típusai közötti összefüggésekre helyezték a hangsúlyt. Ez — eltekintve attól, hogy a végrehajtás mindenképpen fájdalmas művelet — védelmet jelentett az adós számára, de a távoli vagy alkatában gyengébb hitelező számára is hitelezőtársaival szemben. A jogtudomány kifejezésével élve a „csődeljárás egy ún. generális végrehajtás a vagyonbukott adós ellen az összes csődhitelező javára, amelynek célja az adós vagyonának felosztása a hitelezők között."5 Az idézett meghatározásból talán csak a közadós kifejezés hiányzik. A citatum keletkezésének idején még érvényes 1881:XVII. törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy a „csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak — vagyonbukottnak — végrehajtás alá vonható összes vagyonára".6 A csőd szubsztantív meghatározása tehát: közadós elleni végrehajtási eljárás. Bár a csődjog elvei talán a legjobban átfogó történeti kialakulásukban érthetők meg, ez a rövid írás nem kíván foglalkozni a csődügy egyetemes történetével.7 Annyit azonban érdemes kiemelni, hogy a „XIX. századi liberális csődjog a régi kereskedői-patrícius felfogásból indult ki, amely ugyanolyan capitis deminutiót látott az üzleti bukásban, mint a régi lovagi idők a megfutamodás- ban."8 Ezzel szemben Magyarországon a hitelezők kielégítése egy még régebbi elv alapján — tekintettel arra, hogy a vagyon fő formája a földbirtok volt — „a földbirtokos család kezében próbálta megtartani a földet".9 A végrehajtás intézménye már régóta része volt a magyarországi joganyagnak, de a csőd nem. Ez nem jelentette azt, hogy a csőd fogalma is ismeretlen lett volna. Ezt alapvető jogi lexikonunk megfelelő szócikkének szerzője az 1609:XII. törvénnyel támasztja alá.10 Az első lépéseket a jozefinista korszak hozta:11 „Az lekszik így, csőd a vége. [...] Az eldiribolás által még egészen meg nem zsibbasztott nemes és főnemes pedig részint egészen ben van már a csődben, részint vajmi keservesen közel áll ahhoz már." Széchenyi, 1894. 30., 37. 4 A csődület jelentése sem volt még kiforrott. Nem a törvényszöveg szerinti értelemben használta például Horváth Mihály: „[...] társulatokba [céhekbe — HK] csak nagy öszveg pénz letétele után juthattak új, kivált nem városaikban s hasonló céhben álló atyától származott mesterek; miben célok volt: a több mesterek által okozandó csődület - s evvel a művek olcsóbbságának meggátlása" H orváth, 1840.132. 5 Vadas-Weltner, 1949. 280. 6 MÁRKUS, 1896-1949. 7 Rövid és tartalmas áttekintés e tekintetben ld.: Horváth, 2006; régebbi összefoglalás: HERCZEGH, 1894. 6-17. 8 HORVÁTH, 2006. 484. (A capitis deminutio a teljes jogképesség megváltozását jelentette a római jogban. Fokozatai a családból való kivetéstől a szolgasorba vetésig terjedtek.) 9 Horváth, 2006.478. 10 MESSINGER, 1898/a. 58
