Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban
Gödörből gödörbe (Special Drawing Rights), amit 1969-ben be is vezettek. A dollár gyengülése azonban tovább folytatódott, és az SDR soha nem lett teljes értékű pénz, amely azt helyettesíteni tudta volna. Nem csoda, ha 25 év elteltével alapvető korrekciókat valósítottak meg a Bretton Woods-i rendszeren. így megszűnt a dollár aranyra való átválthatósága a jegybankok számára is — magáncég vagy - személy ezt már a rendszer bevezetése óta elméletileg sem kérhette —, és felszámolták a fix árfolyamrendszert is. Ezt követően a valuták szabadon „lebeghettek". Persze, ez nem volt ilyen egyszerű; a jegybankok továbbra is beavatkoztak a folyamatokba, hiszen a hektikus árfolyam-ingadozások — különösen a szélsőséges elmozdulások — alapvető nemzeti érdekeket sértettek. A hektikusságot vállalati szinten még csak ki lehetett védeni kockázatkezelő eszközökkel, de egy jelentős le- vagy fölértékelődés olyan inflációs nyomást vagy ellenkezőleg, olyan export-érdeksérelmet jelentett volna, amit a jegybankok mindenképpen igyekeztek megakadályozni. A dollárstandard bukása párosult egy másik fontos világgazdasági fejleménnyel: az olajár-robbanással. Vannak szerzők, akik olajár-robbantásról beszélnek.5 Úgy tűnik, ez a folyamat is része volt az Egyesült Államok és Európa között vívott párharcnak, amely a versenyképesség terén folyt. Az erősen energia-importra utalt Európát alaposan visszavetette az olajárak drasztikus emelkedése. Az Egyesült Államok belső árai viszont elmaradtak a világpiaci áraktól, így versenyelőnybe került.6 Mégis, a technikai fejlődésre kényszerített Japán és a nyugat-európai gazdaságok — különösképpen a nyugatnémet gazdaság — sikerrel vették az akadályt. Cserearányaikkal „kigazdálkodták" az olajár-emelkedés miatti veszteségeket. Nem így Kelet-Európa! Itt fennmaradt a korábbi energiafaló technológia. Az energiaszükséglet továbbra is igen magas volt, és ezt beruházási hozzájárulásokkal, kényszerhitelekkel kellett a Szovjetunió felé finanszírozni.7 Az a tétel is egy a '70-es években bekövetkezett kelet-európai — főképp a magyar — eladósodás tényezői közül, hiszen a kényszerhitelek forrása közvetlenül vagy közvetetten a nyugati, dollár-relációjú eladósodás növekedése volt. (így aztán Magyarországot két oldalról is sújtotta az olajár-emelkedés: Keleten az oroszok emeltek árat, Nyugaton meg a vásárolt német technika árai növekedtek meg alaposan.) Kelet-Európa tehát az olajár-emelkedés következtében, valamint a felzárkózás, modernizálás erőltetése miatt súlyos adósságválságba sodródott a nemzetközi tőkepiacokon. Ami azt illeti, ebben egy cipőben járt a fejlődő országokkal. Az adósság-válság végigsöpört a piacokon, de nemcsak a költségvetési túlköltekezések miatt. 1979-ben ugyanis az Egyesült Államok egy újabb huszárvágással próbált segíteni magán. Paul Adolph Volcker Fed-elnökké való kinevezése után 5 Botos J., 1982; Botos J.-Botos K., 2009. 6 Botos k„ 1982; Botos J.-Botos K„ 2010. 7 Botos k„ 1972; Botos K„ 1982. 136
