Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban

Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban

megindult a kamatháború. Ronald Reagan elnök hatalomra kerülése lökést adott az új liberalizációs tendenciáknak. A kamatplafon miatt addig hátrányban levő pénzintézeteknél, takarékpénztáraknál felszabadították a kamatokat, és ez általános kamat-emeléshez vezetett a betétekért folyó verseny miatt. Annál is inkább, mert Reagan adócsökkentései és csillagháborús tervei hatalmas költségvetési hiányokat okoztak, és azok finanszírozási igénye is növelte a hitel-keresletet. A kamatok az égbe szöktek (Fed-kamat: 20%!!!). Számtalan cég tönkrement ebbe (az autókereskedők egy autókulcsokkal telerakott koporsót küldtek Volcker- nek).8 Az Egyesült Államok ezzel a policy mix-szel (szigorú monetáris politika/laza költségvetési politika) végül is kiemelkedett a válságból, és a '80-as évek végétől ismét a világgazdaság motorja lett.

Az 1879-1983. évek válságának okait vizsgálva egyrészt azzal találjuk szemben magunkat, hogy a piacprobléma immáron a világgazdaság egészére jellemző volt, azaz, a fejlődő országoknak hatalmas felvevő piacai lettek volna, de nem volt ott elegendő fizetőképes kereslet. A fejlődő országokat felzárkózási törekvéseik, fejlesztési projektjeik a tőkeszegénységük miatt az eladósodás felé sodorták. A fejlett országokban a szegény állam/gazdag polgárok konstrukció működött, itt a költségvetések a jóléti állam túlzott vállalásai miatt „szálltak el", de — az Egyesült Államoktól eltekintve — fizetési mérleg problémával nem küzdöttek. Általában a hazai valutában eszközölt megtakarítások bőven fedezték a költségvetés hiányát. A szocialista országokra azonban mind a kettő jellemző volt: a felzárkózási törekvés és a jóléti állam bizonyos elemeinek a felvállalása. Nem beszélhetünk ugyan a világ eme részén jóléti államokról, hiszen az élet- színvonal alacsony volt, és a hiány a legtöbb országban folyamatosan jellemezte a gazdálkodást. Mégis, a rejtett munkanélküliség melletti teljes foglalkoztatás mindenkinek biztosított bizonyos (szerény) jövedelmet, így a munkanélküliségtől való félelem nem volt jelen (más — politikai típusú — annál inkább,) és az iskolázás, egészségügy is fejlettebb volt, mint a világ sok részén.

Magyarország ebből a szempontból különleges helyzetben volt, hiszen az új gazdasági mechanizmus érdekeltségi rendszere csökkentette a hiánygazdaságjelleget, fogyasztási cikk (élelmiszer) bőséget eredményezett, de milyen áron! Az eladósodottság egy főre jutóan ebben az országban lett a legmagasabb. A válság csaknem államcsődöt okozott, amitől csak az IMF-be való 1982. évi belépés mentette meg az országot. Lengyelország fizetésképtelenné is vált, belgazdaságában katonai diktatúrát vezettek be, és a lengyel gazdaság is csak az IMF segítségével kerül „lélegeztető -gépre". A '80-as évek már a kommunista gazdasági rendszer szétesésének előjátékát jelentették. A fejlődő országokban ezután egymást követik a kisebb-nagyobb pénzügyi válságok, amelyek hol átütemezéssel, hol kölcsönös kompromisszumokkal, az IMF segítségével és vezényletével oldódtak meg átmenetileg. Az 1990-es évekkel, a Washingtoni Konszenzus létrejöttével egy új szakaszába érkezett a világgazdaság.

8 Yergin-Stanislaw, 1998

137