Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok
Gödörből gödörbe rel, gépekkel, berendezésekkel, illetve vietnami diákok magyarországi képzésével. A segélyezés azonban ebben az esetben sem terjedt ki mindenre és itt sem vált teljesen parttalanná. A vietnamiak igénye sok esetben teljesen elrugaszkodott a realitásoktól. A VDK miniszterelnöke például 1970. augusztus 27-i levelében csapszerelvény gyárat és atomreaktort(!) kért a magyar kormánytól. Egy olyan országban, ahol még a legnagyobb városokban sem volt kiépített vezetékes vízhálózat, teljesen felesleges a csapszerelvény gyár, az atomreaktor meg egyszerűen érthetetlen kérés volt. Különösen azok után, hogy az Országos Tervhivatal egyik elnökhelyettese a helyszínen történt látogatásán megdöbbenve tapasztalta, hogy a hitelbe küldött gépek nagy része kibontatlan ládákban az erdőben hevert. Jávor Ervin ezek után azt javasolta a magyar vezetőknek, hogy a VDK igényeit a jövőben „erősen kritikus szemmel" vizsgálják felül, és a magyarok döntsenek arról, mi kell a vietnamiaknak és mi nem. Jávor szerint az atomreaktor helyett nyulakat kell küldeni, amelyek szaporaságuk folytán gyorsan enyhíthetnek az országos húshiányon.55 Az 1970-es évek elejétől hazánk hitellel ösztönözte a fejlődő országokba irányuló gépek, komplett berendezések szállítását. A kölcsönök jelentős része a közel-keleti, ázsiai fejlődő országok gyakori politikai fordulatai, illetve gazdasági nehézségei miatt befagyott. A Szovjetunió az 1960-as évek végétől nyers- és fűtőanyag többletszállítást csak a kitermelés költségeihez nyújtott beruházási hitel fejében vállalt. A kölcsönt részben dollárban, leginkább a beruházáshoz szükséges (sok esetben csak tőkés piacon megvásárolható) berendezések szállításával, illetve a rendszerint nagy távolságokra fekvő beruházásokon magyar munkaerővel végzett kivitelezés formájában nyújtottuk.56 Arról még keveset tudunk, hogy a tőkekivonás mellett mekkora összegű és milyen kondíciójú kölcsönöket kapott Magyarország. Az eddig felkutatott dokumentumok mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió 1948-től rendszeresen nyújtott részben katonai, részben kereskedelmi hiteleket hol áruban, hol konvertibilis valutában, hol aranyban.57 Az 1956-1958 között a Szovjetuniótól, Kínától és a többi szocialista országtól kapott segélyek, áru- és beruházási hitelek összegét, feltételeit és felhasználásának mikéntjét jól ismerjük. Tőkés rövid- és hosszú lejárató hitelek felvételére az 1960-as évek elejétől nyílt módja Magyarországnak. 1963-ban állami garanciavállalás mellett nyújtott 30 millió dolláros hitelből vásárolt gabonát az ország a tengerentúlról. 55 MOL XIX-A-16 f. 77. d. Jávor Ervin tervhivatali elnökhelyettes jelentése a VDK-ban 1970. szeptember 4-12 között tett látogatásáról. 56 MOL M-KS 288. f. 5/395. ő. e. Ajtai Miklós OT elnök 1966. május 5-i előterjesztése a PB-nek. 57 Ez utóbbira pl. a nyugati hitelek fedezetének biztosítékaként, illetve a jegybank likviditási helyzetének javítása érdekében volt Magyarországnak szüksége. Ld. pl.: MÓL XIX-J-1-f. 359. d. Az 1963 és 1964. évi 40, illetve 100 tonnás aranyletét iránti igényre és a szovjetek reagálására nézve ld.: MÓL M-KS 288. f. 5/307 és 5/354. ő. e. 112
