Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok
Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok 1964-ben 129 magyar kutatóintézetben segédszemélyzettel együtt 21 000 fő dolgozott. A magyar kutatás mindig is szétforgácsolt volt, az 1960-as években évente 10-12 000 témával foglalkoztak a főállású kutatók. A tudományos kutatás középpontjában mind az akadémiai, mind a felsőoktatási szférában a második világháború utáni évtizedekben a disszertáció és fokozatszerzés állt, vagyis a kutatás inkább egyéni célokat szolgált.50 Az egyéni kutatások helyett (vagy mellett) a technikai rés kihasználására a licencvásárlás bizonyult a legegyszerűbb megoldásnak. 1965 és 1967 között a KGST tagországai több mint 1,6 milliárd dollár értékben vásároltak tőkés országokból komplett berendezéseket, termelési eszközöket és licenceket. Magyarország 35 millió dollárral utolsó volt a sorban, ebben a tekintetben a nála sokkal fejletlenebb Bulgária is megelőzte.51 (Igaz, az 1967. január 6-án aláírt közúti járműgyártásra vonatkozó 29 millió dolláros MAN-licencszerződés itt még nem szerepelt.)52 A Konjunktúra- és Piackutató Intézet egyik tanulmánya 11 ország összevetésében az 1963-1964. évi nemzetközi licencforgalom fajlagos adatait vizsgálva megállapította, hogy vétel tekintetében Belgium állt az élen, ahol egy lakosra 5851 dollár értékű licencvásárlás esett. Magyarország (amely egyedüli szocialista országként szerepelt ebben az összevetésben) egy főre vetített 0,05 dollár licencvásárlásával természetesen az utolsó helyet foglalta el a rangsorban. A belga licencvásárlás az ország saját kutatási ráfordításainak a 40,2%-át tette ki, nálunk ugyanez 0,33%-ot jelentett.53 Feltűnő, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében akkor velünk nagyjából még egy szinten (500 dollár/fő) álló Japán milyen nagymértékben megelőzött bennünket az 1380 dolláros egy főre jutó licencvásárlásával, ami a távol-keleti ország akkori saját kutatási ráfordításainak több mint a 15%-át tette ki. Ráadásul a vállalati önállóságot, versenyképességet, nyereségességet (legalábbis szavakban) a gazdálkodás célfüggvényébe állító új gazdasági mechanizmus határozottan megnehezítette a magyar vállalatok licencvásárlását. (A vállalatok korábban ilyen célra 24 forintért vásárolhattak a jegybanktól dollárt, 1968. január 1-jétől viszont 60 forintért, amit az MNB 150%-os előzetes letéttel is megspékelt, vagyis a licencvásárlás díja a korábbi 6,3-szeresére nőtt, ami gyakorlatilag lenullázta a magyar vállalatok azon szándékát, hogy licenchez jussanak.54) A magyar kormány legbőkezűbben az évtizedekig háborúban álló Vietnami Demokratikus Köztársaságot (VDK) támogatta fegyverrel, lőszerrel, élelmiszer50 MÓL XIX-A-16-j. 21. d. Thész János: A kutatómunka és a tudományirányítás tökéletesítése, 1966. szeptember 20. 51 MÓL XIX-A-16-f. 61. d. Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök-helyettes levele Apró Antalnak, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága vezetőjének. 1968. július 18. 52 MÓL XIX-A-16-f. 54. d. 53 MÓL XIX-A-16-k. 5. d. Szokol János-Halász István: A nemzetközi licenciakereskedelem irányzatai, 1968. április 30. 54 Az MNB néhány hónappal később annyit enyhített ezen a feltételen, hogy eltekintett az előzetes letéttől, ha a magyar vállalat előre biztosítékot nyújtott arra, hogy a vételárat nyugati devizában a kérdéses licencből kitermeli. MÓL XIX-A-16-k. 5. d. Szokol János-Halász István: A nemzetközi licencia kereskedelem irányzatai, 1968. április 30. 111
