Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

De nemcsak a politikusok kincstári optimista jóslatai bizonyultak illúziónak, a tudósok konjunktúra-előrejelzéseinek a valószínűsége sem haladta meg a hosszú távú időjárási prognózisok valószínűségét. Az egyetemi oktatókból alakult Harvard Economic Society 1929 nyarán közzétett konjunktúra-jelentésében azt bizonygatta, hogy az üzleti élet jól funkcionál. A New York-i tőzsde 1929. október 24-i árzuhanása, illetve az október 25-i „fekete péntek" után a társaság azt közölte, hogy a recesszió nem utal válságra. November 10-én, amikor a New York-i tőzsdeindex az 1929. szeptember 3-i 381 pontos csúcsról 200 alá esett, a társaság úgy vélte, hogy az 1920-1921. évihez hasonló válságnak még a lehetősége is kizárt. 1930. január 18-i előrejelzésükben azt hozták a világ tudomására, hogy „lezárult a válság legsúlyosabb szakasza". Március 1-jén úgy látták, hogy a vállalatok gazdálkodási tevékenysége már a javulás jeleit mutatja, majd november 15-én kijelentették, hogy az Egyesült Államok és a világ a válságból való kilábalás szakaszának a végén van. Egy évvel később elképzelhetőnek tartották a gazdaság akkori (még messze nem a mélypontot jelentő) helyzetének a stabilizálódását. Majd miután ezzel a prognózisukkal is megbuktak, felhagytak a további előrejelzések készítésével.17

A 20. század második legnagyobb recessziója a kibocsátás stagnálásával, kétszámjegyű inflációval, egyedül Európában több tízmilliós munkanélkülivel és a költségvetés tartós deficitjével járt együtt. A fiskális szabályozás hatékonyságába vetett addigi hit 1973-1975 után megingott. A gazdaság ciklikus mozgásának legfőbb okát Milton Friedman nyomán kezdték a forgalomba lévő pénz mennyiségének változásával magyarázni. A klasszikus szabad piaci mechanizmus e- gyik fő híve, Friedrich August von Hayek mutatott rá arra a tényre, hogy a kereskedelmi bankok a náluk elhelyezett betétekből az ún. egyszerű pénzmultipli- kátor segítségével megsokszorozhatják az általuk teremtett számlapénzt. Hayek a válságok kialakulását azzal magyarázta, hogy a kereskedelmi bankok a hitelkereslet növekedése esetén úgy tudják emelni a hitelkínálatot, hogy közben társadalmi méretekben nem nő a megtakarítás, és nem nő a hitel kamata sem, ezzel elferdítik a piaci információkat, olyan beruházásokat, vásárlásokat finanszíroznak, amelyeknek reálgazdasági oldalról nincsen meg a realitása. A piaci automatizmusok kiiktatása olyan mesterséges konjunktúrát idéz elő, amit automatikusan a válság követ.18 Az 1970-es évek végétől a monetáris szabályozás fontosságának a növekedése összekapcsolódott az állam gazdasági szerepének a visszaszorításával, az állami tulajdon reprivatizálásával, a piac szabadságfokának a jelentős növelésével és a jóléti juttatások színvonalának a megkurtításával.

17 Galbraith, 1961. Idézi: Steiner, 1979. 79.

18 Hayek, von, 1955.16-25.

99