Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Söptei Imre: A Kőszegi Takarékpénztár kegyes és közhasznú adományai 1848 és 1896 között

Ennek tárgya a már említett Regulatívum volt, amelyet most újra életbe léptettek. Ehhez járult még az 1852-ben kiadott császári nyílt parancs, amely három hónapot adott az alapszabályok megerősítésére, ellenkező esetre kilátásba helyezték az adott egyletek megszüntetését.

10 Bonyolította a helyzetet az is, hogy - osztrák kereskedelmi törvény nem lévén - az 1840:18. te. volt hatályos, amely viszont ellentétben állt a pátens előírásaival. Ezekben az években természetesen nyílt ellenállásról nem lehetett szó, így az időhúzás taktikájához folyamodtak a takarékpénztárak. Egyegy kérdésben változtattak az alapszabályokban, kihasználva a Regulatívum 6.§-a adta lehetőséget, amely engedélyezte az alapvető pontokkal nem ellenkező kiegészítéseket. A kőszegiek is ezt a módszert alkalmazták. Elkerülhetetlen volt, hogy a jótékonysággal kapcsolatos két paragrafus, a 12. és a 30. is vita tárgyát képezze. Ezek körül az 1861 és 1865 közötti időszakban élesedett a küzdelem. Eleinte csak a 30. §-t vitatták a helybeliek, hivatkozva arra, hogy a tartalékalapot a társaságot illető osztalékból hozták létre." Már ennél a levélváltásnál látszik, hogy mennyire eltérőek voltak az álláspontok. A Takarékpénztár vezetősége a valós helyzetet képviselte, vagyis azt, hogy itt egy tőkebefektetési céllal létrejött részvénytársaságról volt szó, míg a Helytartótanács mereven ragaszkodott a szabályzatban foglaltakhoz. Mutatja ezt a közel egy év múlva Budáról küldött válasz is, amely bár más kérdésben hajlandó volt engedni, de a tartalék felosztásában nem.

12 Az egyesület 1862. december 19-én tartott választmányi gyűlésén ragaszkodott az 1861. évi véleményéhez és bizonyítékként benyújtottak egy összesítést, amely szerint 1850 óta 5.619 ft 64 kr-t költöttek jótékony célokra. Ide számították még a nyugdíjalapot, amire 3.842 ft 26 kr-t adtak. Nem kevés szemrehányással írták a Helytartótanácsnak: „Intézetünk nem nyerészkedési viszketegségből áll fenn; és ha ilynemű adakozás kor lát oztatik, illetőleg törvénnyé alakít at ik, nemes és jótékony hatását elveszti" Csaknem szóról szóra megismétlődött ez a levélváltás 1863-ban is. A Helytartótanács eltökéltségét bizonyítja az 1863. június 29-én kelt levél, amelyben kérték az igazgatóságot annak igazolására, hogy miért csak 218 ft-ot költöttek jótékonyságra az előző évben. Kiderült azonban, hogy téves elszámolást küldtek be, mert a tényleges összeg 973 ft-ot tett ki.

14 A továbbiakból kitűnik, hogy milyen mozgalmas volt az 1863. év. Először július 18-ai dátummal arról érkezett értesítés, hogy az április 9-én beküldött alapszabályokat a 8582. számú udvari rendelet véglegesen megerősítette, már csak az hiányzott, hogy négy példányt a helybenhagyási záradék rávezetése céljából felküldjenek Budára.

15 Talán éppen e feletti örömében küldött az intézet a Helytartótanácson keresztül 300 ft-ot az ín107