Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Dominkovits Péter: A nemesség hitelviszonyai a XVIII. századi Vas megyében

DOMINKOVITS PETER A NEMESSÉG HITELVISZONYAI A XVIII. SZÁZADI VAS MEGYÉBEN A 18. századi Vas megyei nemesség lélekszámáról az első leghitelesebb forrásunk a II. József kori népesség-összeírás, amely szerint a törvényhatóság lakosságának egyes számítások szerint 3,4, újabb adatok nyomán 6,7 %-a nemesi jogállású személy volt. Ez önmagában is sokat sejtető tény, hiszen az előbbi száma roppant közel áll az országos átlagként elfogadott 3,8-4,8 %-os arányhoz, az utóbbi azt jelentősen meghaladja.

1 A lélekszámában, lakossághoz viszonyított számarányában is fölöttébb jelentékeny vasi nemességet is a szélsőséges vagyoni differenciálódás jellemezte. Valójában a Werbőczy által rögzített „una eademque nobilitas" elve, mint jogi választóvonal mögött egy, szinte a teljes korabeli magyar társadalom vagyoni rétegzettségét leképező nemesség állott. Wirth Zsuzsa nagy forrásbázison alapuló kutatásai szerint a világi kiváltságolt rend főnemesség soraiba nem tartozó tagjai között az életmódokat alapvetően elválasztó vagyonnagyság a 100 hold feletti birtokállomány és az ettől a kategóriától már elválaszthatatlan jobbágytartás volt. Számításai szerint a megyei nemességből mintegy 250 család tartozott a kategóriába, akiket a helyi megyei adminisztráció portalista nemesekként jegyzett. Az ún. megyei nemesség 90,1 %-a, 2.500 családfő, az ennél jóval szerényebb vagyonú, döntően „paraszt nemesi sorban élő", megadóztatott, taxalista nemesek sorában volt. Ők döntően az ún. kúrialisták, armalisták tömbjét alkották.

2 E vizsgálati eredményekkel közel egyezőt mutat az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás megyei összesítése is. Az összeírok Vas vármegyében 233 birtokos és 2.003 armalista nemesi családfőt regisztráltak.

3 A nemesség vagyonilag legalsó, számarányában legjelentősebb tömbje, a taxalisták hasonlóképpen erősen differenciált vagyoni viszonyokkal rendelkeztek. 1754. évi adóösszeírás alapján Tóth István György kutatásaiból ismert az adó alá vont „kisnemesség" szélsőséges vagyoni differenciálódása. A taxalista összeírásba felvett mintegy 2.500 kisnemesi családfő 3-8 %-a tartozott a taxalisták felső rétegéhez. Valójában egy köztes csoportot alkotott az a 4,8 %, akik egésztelekkel illetőleg több telekkel is rendelkeztek. Zömük, egészen pontosan; 56,7 %-uk csak töredéktelke53