Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Dominkovits Péter: A nemesség hitelviszonyai a XVIII. századi Vas megyében

ken élt. A taxalisták legalsó, elég nagyszámú csoportját az a 21,3 %-os tömb adta, amely árendált ingatlanokon élt.

4 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés a nemesség vagyoni rétegzettségének egy más, torzításai ellenére is viszonylag objektív aspektusát mutatja meg. Ez pedig az úrbéres birtokállományból történő részesedés, illetve az, hogy az illető földbirtokos joghatósága alatt az úrbéres népesség milyen számban, rétegzettségben élt. Most a Vas megyei adatsorokból csak egy-két kiragadott, de tendenciát jelző adat ismertetése állhat csak itt. A törvényhatóságban 58 birtokos, a világi birtokosok 21,5 %-a rendelkezett 100-500 hold kiterjedésű úrbéres birtokállománnyal. Ők a vármegye jómódú középbirtokosainak törzsét alkották. Ugyanakkor 176 birtokos nemes - a világi birtokosok 65 %-a - rendelkezett 100 hold alatti úrbéres fekvőbirtokkal. E két réteg kezén az úrbéres birtokállomány fölöttébb csekély, mindössze 11 %-a volt, míg létszámukban a birtokos nemesség 86,5 %-át jelentették.

5 Az alábbi dolgozat egy-két általánosítható tendencia jelzése mellett elsősorban a középbirtokos nemesség, az ún. portalisták hiteléletének kérdéskörével foglalkozik és csak a legszükségesebb esetekben tér ki a főnemesség hitelviszonyaira.

6 Ugyanakkor egyes jónevű, birtokos nemesi családok esetében óhatatlanul is szólni kell a család kevésbé tehetős, szerényebb fekvőbirtokokkal rendelkező tagjainak hiteltevékenységéről is. A kis előadásnak, és az eddigi adat feltárásnak két irányvonala lesz. Az egyik, a megyei hitelélet meghatározó forrása, a ki- és betáblázási jegyzökönyv(ek) egy szűk időhatárban, 1760 és 1768 közötti bejegyzéseinek néhány tanulságáról szól. A másik irány pedig elsősorban a családi levéltárak kutatása során feltárt osztálylevelek, nyugták, zálogszerződések alapján néhány Vas megyei birtokos család pénzügyi helyzetéhez, hiteltevékenységéhez hoz konkrét példákat. A KI- ÉS BETÁBLÁZÁSOK EGY-KÉT TANULSÁGA A KI- ÉS BETÁBLÁZÁSI JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN A hitelélet regisztrálására, az adósság nyilvántartására szolgáló ki- és betáblázási jegyzőkönyv bevezetését 1723:107. te. rendelte el. A betáblázást nem kötelező, hanem fakultatív jelleggel a törvényhatóságok, azaz a nemesi vármegyék, illetve szabad királyi városok közgyűléseiben kellett megtenni.

7 A 18. század első felének adatai arra utalnak, hogy a korban betáblázásra leginkább akkor került sor, amikor a hitelező fél az adós anyagi viszonyai miatt szükségesnek tartotta hangsúlyozni kölcsönét, illetve a jogigény fenntartása mellett ezzel késztetni is kívánta a visszafizetést. A betáblázások megtételének fontossága azáltal is tudatosodott és gyakorlata megerősödött, hogy az adósságok peres úton történő behajtása csak betáblázott összegek esetében történhetett meg. 54